Budapest, 2007. (30. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Tarján, a mondén Pest krónikása
29 BUDAPEST 2007 február gatójaként kivételes kártyás tehetségérôl volt ismeretes messze Pesten és Budán, Báttáról, azaz Báttaszéki Lajos ról, aki eredetileg hírlapíró volt ugyan, de szinte egész életében abból élt, hogy mindenkit megvágott kisebb-nagyobb összegekkel, ha a közelébe fért. Olvasható itt egy szótár az éjszaka nyelvérôl, a szleng szószedete, meg testes fejezet a gárdista termetû Carola Ceciliá ról, az elsô osztá lyú tehetségrôl, akinek különösen a keblei nyerték el a közönség tetszését, lévén akkorák, mint egy kispárna (fele). Hogy fontosak volnának ezek az információk? A maguk helyén azok. S azokhoz jutnak el, akik kiváncsiak az elmúlt világra. Szenvedélyeire és szenvedéseire, örömeire és könnyeire. Az emberre. Ha pesti. 1943-ban jelent meg a Riporteri titkaimat nem viszem a sírba címû, életében utolsóként kiadott kötete. Vékonyka, kisalakú könyvecske, az egyetlen, amely illusztrált. Igaz, ennek is csak a borítója rajzos. Vértes Marcell , a világhírû grafikus készítette a karikatúrát Vilirôl, amint Az Est tudósítójaként éppen azon dolgozik, hogy kifaggasson egy felravatalozott halottat. Fiatalember a rajzon, az 1910-es évek közepén készült, eredetije a Szamár címû élclapban jelent meg. De a helyzet korántsem vicces. Különösen nem az épp kilencszáznegyvenháromban. Amikor mindenki azon fáradozik, hogy ezt a magában erôsen bízó, határozott fellépésû, ügyes embert a víz alá nyomja (ha tetszik, szó szerint: néhány hónappal késôbb nyilas suhancok számos barátját, ismerôsét és üzlettársát lövik bele a Dunába). Hogy ezt a rajzot választotta címlapnak, arra vall, Vili még mindig nem adta fel. A Bedeszkázott riporterbôl azt is tudjuk: azután sem. Próbálkozott, védekezett, harcolt, bújkált, rettegett, sírt, s aztán kinyitotta az Erzsébet körúton, ott, ahol most a Madách Színház mûködik (a Royal Orfeum régi épületében), a háború utáni Pest elsô eszpresszóját. (Hogy miként tudott babkávét szerezni 1945 áprilisában, annak csak ô volna a megmondhatója.) A Riporteri titkaim – szakkönyv. Most, hogy divatszak lett a kommunikáció, az újságírás az egyetemeken, fôiskolákon, igazán eszébe juthatna valamelyik tanszéknek, hogy megjelentesse hasonmás kiadását, annál inkább, mert az eredetinek példányát megvenni gyakorlatilag még könyvárverésen is lehetetlen. Arról ad számot – a példatárba beiktatva a különösen sikeres riportok teljes szövegét is –, milyen tapasztalatokat szerzett Tarján Vilmos aktív mûködésének közel két évtizede alatt ezen a göröngyös, nehéz, de igencsak izgalmas pályán. A kötetecske egyik zárópasszusa a tanítványokról beszél. Azt mondja el a szerzô, ki mindenki tanulta tôle, az egyenlôk közt az elsôtôl Az Estnél a riporteri szakmát. Volontôrként (vagyis fizetés nélkül), miközben a mester azokban az években ezer koronákban mérhette az ôt megilletô honoráriumot. S nem csak hogy mérte, zsebre is tette. Néhány ma már ismeretlen tanítvány mellett – fontos emberek voltak pedig a városban: Quandt Richárd, Egyed Zol tán – Márait, Zilahyt említi. Elemezzük akárhányféleképpen a dolgot, ez bizony teljesítmény! Amikor a számvetés ideje jön el, érdemes és fontos fölsorakoztatni, mire vittük. A ritka becsû kötet utolsó sorait idézem ezerkilencszáznegyvenháromból: „Nem félek a haláltól. Istennek kegyes adománya ez. Legfeljebb visszatérek az öntudatlanságba. Akik meghaltak, azoknak nincs már semmi bajuk, csak éppen nem élnek. Néha a megsemmisülés jobb is ennél a cudar életnél.” Pestinek, magyarnak, a mi történelmünket élônek kell annak az életmûvésznek lennie, akinek ilyen mondatokból áll a hattyúdala... ● Márciusban megjelenik Tarján Vilmos A bedeszkázott riporter címû, 1945-ben papírra vetett visszaemlékezése, Buza Péter terje delmes bevezetôjével. Ez az illusztrált tanulmány az elsô kísérlet arra, hogy a legendás riportert és kávést, a pesti éjszaka nagy varázslóját minden fontos körülményre kitérve bemutassuk végre a közönségnek, Pestnek. A kiadást gondozó Nagy Budapest Törzsasztal, a BUDAPEST folyóirat szerkesztôségi mûhelye e munka publikálásával sorozatot indít: évente egy kötete jelenik majd meg a BUDAPEST könyveknek. Évrôl-évre a lap újraindításának márciusi évfordulóján mutatjuk be a mûveket, s ezek mindegyike forrásértékû, ritka becsû könyvecske lesz, mint amilyen ez az elsô is, a Tarjánról és Tarján emlékének szóló. Pest és Buda társadalmának civil köreként abban a hitben és reményben szántuk magunkat erre az újabb vállalkozásra, hogy segítjük felépíteni Pesten a nehezen magára találó polgárságot, minél több pestit és budait egymás lelki szomszédjává csábítva ilyen akciókkal, ilyen környezetben, ilyen eseményeken. Harmincadik évfolyamát kezdte meg az idén a BUDAPEST. A Törzsasztal minden tagja aláír harminc számozott példányt a kötetbôl, s azokat a bemutatón árverésre bocsátjuk. Egyfelôl hogy könyvritkaságot kínáljunk azoknak, akiknek polgári erénye a hozzájuk közel álló értékek gyûjtése s birtoklása, másfelôl pedig hogy a következô kötet(ek) kiadásának anyagi alapját – legalább részben – megteremtsük. Tarján Vilmos A bedeszkázott riporter címû – a szerzô életét bemutató tanulmánnyal egy kötetbe szerkesztett – emlékiratának harminc számozott és kézjegyekkel gazdagított példánya egyenként 3000 forintos kezdô kikiáltási áron kínáltatik megvételre. Mûsor köríti s szakaszolja a licitet, Tarjánról és Tarjánból olvas fel részleteket Hirtling István, az éjszakai mulatságok szokásos zenei aláfestése mellett. Tarján Vili feltámadásának napja: március 9., péntek. Idôpontja: alkonyati hat óra. A szellemidézés helye: Alexandra Könyvesház (Károly körút 3/c., második emelet, kávézó). A Tarján Vilmosnak most, az életutat felmérô kutatás során elôkerült fotójával felülragasztott licitkártyáját minden vendégünk hazaviheti. S itt hagyhatja cserébe a lehetô legtöbb forintot, akit elért ez az üzenet: a közös öröm élménye teremti s élteti a polgárt. Nagy Budapest Törzsasztal Licitáljon Tarjánért!
