Budapest, 2007. (30. évfolyam)
2. szám február - Krausz Márton: Kinek üzlet, melyik üzlet?
Sokunk tapasztalatai szerint külföldön, Nyugat-Európában sok üzletben máig személyes maradt a vevô-eladó viszony. Olyan érték ez, aminek az ápolására gondol a szakma is, és az igény általánosan elterjedt a társadalomban. Üzleti értéke van annak, ha mindkét fél a fenntartásában érdekelt. Budapesten, fôleg a Nagykörúton belül, ahol megvolna még az a kereskedôi háttér, amelyre egy ilyen gyakorlat ráépülhetne, ez a rend és rendszer kihalóban van. Elsôsorban a forgalom erôs idényjellege szívja el a levegôt az esetleges ilyesfajta törekvések környezetébôl. A nyár, az iskolakezdés, az ünnepek kereskedelmi forgalma elkerüli ezeket a zónákat. Az üzletmenet tartósan gyenge. Mindeközben éppen ezekben a negyedekben a lakosság egy állandóan bôvülô köre érezhetôen szegényedik, azaz a közösség vásárlóereje is csökken. Utcák közössége Tíz évvel ezelôtt sem volt sokkal jobb a helyzet, de folyamatos a romlás. Korábban elôfordult, hogy kisebb-nagyobb cégek, vagy az önkormányzat intézményei nagyobb beszerzéseikkel is helyi kiskereskedôket kerestek meg. Most már ezek a nagyobb vásárlók is a multikhoz mennek, ott mindent olcsóbban kapnak meg. A mai vevôközönség magját a kis üzletekben a törzsvevôk jelentik, akik gyakorlatilag kivétel nélkül helyi lakosok. Fôleg ezekre építenek. Természetesen az átmenô forgalom is fontos, de ez nagyon hullámzó, és kifejezetten igaz, hogy utcája válogatja. A Ráday utca például sok külföldit vonz, akik elkalandoznak a környéken is, máshová is betérnek. Ha új bolt nyílik a környéken, és az esetleg reklámozza magát, az a közelben levô többi forgalmára is jó hatással van. Ez a sajátos jelenség talán több figyelmet érdemelne a kereskedelem marketingjének mûhelyeiben. A fôvárosiak számára egyértelmûen az élelmiszerbolt az az üzlet, aminek feltétlenül lennie kell a lakóhely közelében. Ennek hátterében nyilvánvalóan az áll, hogy a budapestiek többsége a napi bevásárlások alkalmával gyalog közlekedik. Az itt élôk nagy többsége a napi bevásárlások alkalmával jellemzôen lakóhelye közelében járna élelmiszerboltba, és közvetlenül a lakóhelyen használná a gyógyszertárat, a postát, a zöldségest, a piacot, a virágost és a pékséget, ezeken kívül az újságost, a fodrászt, és ide járna cukrászdába is. Az éjjel-nappali kisboltok esetében fontos megtartó elem a folyamatos üzem. „Ez az egy elônye van, hogy bármikor, bármi.” Vannak olyan vásárlók, akik a felmé rés során állították: azzal, hogy ezekbe a kisboltokba járnak vásárolni, tudatosan segíteni próbálnak a kisvállalkozóknak, hogy ne menjenek tönkre. A kiskereskedelemben az utóbbi években egyre érezhetôbb a centralizáció. Egyre kevesebb kiskereskedelmi egység bonyolít le egyre nagyobb forgalmat. A bevásárlóközpontok, a hipermarketek a hagyományos üzletek, a piacok versenytársaiként gyôztesnek látszanak. Reklámtevékenységük erôteljes, áruválasztékuk jelentôs, áraik gyakran jóval alacsonyabbak, mint a hagyományos boltok hasonló cikkeinek árai. És ez a tendencia nemzetközi összehasonlításban is életképességüket mutatja. Az utóbbi években a nyugat-európai városokban az egyes kereskedelmi egységek területe csaknem mindenütt növekszik. Hasonló tendenciák figyelhetôek meg persze Magyarországon, így Budapesten is. Részben mert a vásárlók nemcsak venni akarnak, de szórakozni, enni-inni, moziba menni is. Miközben a felmérés statisztikai adatai szerint mégiscsak az az általános igény, a pesti, a budai városlakó legfontosabb szempontja: a lehetô legtöbbet elintézni, a lehetô legkevesebb idô alatt. Vajon a belvárosi boltok tehetnek-e maguk is lépéseket azért, hogy e tekintetben lehetôséget, esélyt kínáljanak? És így maguknak is: a fennmaradásért? Egyenként, külön-külön egyre kevésbé. És együtt? A kis, belvárosi boltok összefogásával olyan bevásárlóutcák jöhetnek létre, amelyek egyre több területen érik utol a bevásárlóközpontokat, vagy azoknál akár vonzóbbakká is válhatnak. Ha ügyelnek a köztisztaságra, a közbiztonságra, ha együttesen reklámozzák az adott utca, tér vásárlási lehetôségeit, ha közösen igyekeznek minél vonzóbb megjelenést kialakítani, egyre több vásárló dönt úgy, hogy nem utazik (az egyébként sokszor nem igazán kedvelt) hipermarketekbe, bevásárlóközpontokba, hanem a lakóhelyéhez közel vásárolja meg, amire szüksége van. Amikor pedig kivilágított kirakatokkal, vásárlókkal újra benépesülnek az utcák, a terek, a város is új életre kel: pezsgô, vonzó hétköznapokat élhet újra a Rákóczi úton, a Nagykörúton, a Kossuth Lajos utcában. ● 17 BUDAPEST 2007 február