Budapest, 2007. (30. évfolyam)
12. szám december - Gerle János: A szecesszió magánmúzeuma
A kiállítás enteriôröket sorakoztató jellege révén elsôsorban a stílus teljességérôl, minden területre történt kiterjedésérôl ad képet a látogatónak, s nem egy-egy darabot emel ki egyedi minôsége miatt. Így is kiváló lehetôséget nyújt a mennyiség és a sokféleség okán, hogy a legfeljebb másfél évtizedet felölelô idôszakon belüli tárgyak részleteit, megmunkálási módjait, a szekrények faragványait, vereteit öszehasonlíthassa az érdeklôdô, ilyesmire ilyen tálalásban nemigen van módja másutt. A pince különösen a ma divatos raktármúzeum képét mutatja, a hosszú fal melletti vitrinben válogatott tárgyak tucatjai. Megjelentek már a nagyobb tárgyakon a magyarázó feliratok: a jövôben biztosan nagy figyelmet érdemes fordítani szakértôk bevonásával történô azonosításra, hogy a származásra, mûhelyre, keletkezési idôre vonatkozó ismeretekkel lehessen segíteni az eligazodást. Egyáltalán, nagyon jó volna áthidalni a szakadékot magángyûjtemény és magánmúzeum, valamint tudományos alapokon nyugvó állami intézmény között, egymásnak is hasznára lehetnének, nemcsak információkkal, de tárgykölcsönzésekkel, közös kiállításokkal is. Mert a gyûjteményben valóban fontos magyar tervezésû tárgyak is vannak, például Toroczkai Wigand Ede íróasztala, feltehetôen Györgyi Dénes karosszéke. Vad Tivadar magánmúzeuma rendkívüli hiányt pótol. Saját lelkesedésének, áldozatkészségének köszönhetô, hogy a Belvárosban kószáló turisták olyan helyre bukkanhatnak, ahol szecessziós asztaloknál ülve kávézhatnak, szecessziós formálású ajtóval ellátott toalettbe nyithatnak be, és a város, a magyar kultúra számára oly jelentôs korszak hangulatáról, mûvészi teljesítményeirôl kínálnak nekik varázslatos képeket. E pillanatban nincs is más olyan nyilvános gyûjtemény, amely a magyar kultúrának ezt a korszakát képviselné, holott ilyenek Európa más városaiban nagyon népszerûek, fôleg, ahol az emlékek száma ilyen jelentôs és ilyen turistacsalogató vonzerôvel bírnak. De hogy ez valóban teljes és hiteles legyen, ahhoz Vad Tivadarnak is az eddigi lelkesedéssel kell folytatnia e hely gazdagítását, és kulturális missziójában ugyanakkor széles körû támogatásra kellene tudnia támaszkodni. A látogatók mindenesetre sûrûn nyitogatják az ajtót, s a másfél hónap alatt – ez maga is milyen felemelô – egyetlen mûtárgy sem tûnt el az asztalokról. A kávé pedig kifogástalan. ● 9 BUDAPEST 2007 december
