Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Kirschner Péter: Kertet művelni - A páholy emléktáblát avatott
A Kultúraközvetítôk Társasága „Fehér Rózsa díja” igazi civil elismerés. A kulturális értékek megôrzéséért végzett munkát jutalmazzák vele, a Társaság tagjainak titkos szavazata alapján. Az idei díjazottak egyike Bálint György kertészmérnök. A kertkultúra, virágkultúra a legrégebbiek egyike – állítja Bálint György. – Örülök, hogy ma újra divat lett a virágokkal való bíbelôdés. Az emberek özönlenek a kiállításokra, sokat költenek a kertekre, a balkonok díszítésére. Szedjenek a gyerekek is szamócát, almát, végezzenek valamilyen minimális kerti munkát. Épülnek belôle! Az unokámnak elkerítettem egy kis részt, adtam neki egy marék babot, hogy kezdjen el növényt nevelni, ismerkedni a természettel, és megérezni, mit jelent majd saját munkájának gyümölcsét szüretelni. Azok a fiatalok, akik gyerekkorukban megtanulták, hogy ezt a munkát becsületesen, tisztességesen kell elvégezni, tudják majd egész életükben, hogy csak így lehet valódi értékeket elôállítani. Ezt gazdálkodó apámtól tanultam meg, és ezt a gondolatot szeretném az embereknek továbbadni. Arról is meggyôzôdtem, hogy kultúránk gyökereit a nép hagyományaiban kell keresni. A harmincas években a falukutató mozgalomban olyan emberekkel volt módom részt venni, mint Veres Péter, Somogyi Imre, Kovács Imre. Amit akkor képviseltek, nem tekinthetô elavult, régimódi nézetnek. Ma más lenne a magyar agrárium és a vidék helyzete, ha a társadalom érdeklôdése nem szûnt volna meg a falu iránt. Számunkra az a kitörés lehetôsége, hogy a kultúrát és az agrárkultúrát össze kell és lehet kapcsolni. Egy olyan szervezetet szeretnék kiépíteni, amely mûködése során visszaadja az értelmét, hitelét és értékét a falusi „kultúrmunkának”. A népmûvészetnek, kézmûvességnek, néptáncnak, népzenének, népi játékoknak. Ezt szeretnénk összekapcsolni olyan mezôgazdasági ismeretterjesztéssel, ami felkelti a figyelmet a régen elhagyott gazdálkodási kultúra iránt, aminek pedig egyre nagyobb jövôje lehet Európában. Ott szeretnénk lenni a falunapokon, búcsúkon, aratóünnepen, hogy beszélgessünk az emberekkel. Bármerre járok, úgy látom, fogékonyak erre. Okányban, Békés megyében szilvatermesztési, feldolgozási társulást szerveznek beszélgetésünk nyomán. Más településeket szó szerint felvirágoznak. Most éppen Gyula nyerte el a Virágos város díját. Egyszer talán Budapest is pályázhatna erre a címre, de azért többet kell tenni. A virágosítás ott kezdôdik, hogy rendnek kell lenni, rend pedig nincs tisztaság nélkül. A plakáttengerben évek óta alig látok olyan felhívást: ne szemeteljünk! A vidéki városok többsége ezzel szemben olyan, mint a patyolat, tiszta és rendezett. Az elitnek ebben kell példát mutatnia. A FÔKERT-nek soha nem lesz elég pénze, hogy az egész fôvárost virágossá tegye. Ráadásul a kiültetett növényekbôl sokat ellopnak. Erre nem lehet bocsánat a régi mondás, hogy virágot lopni nem szégyen. De örülök, mert mostanában egyre több helyütt látom, hogy a legszürkébb panelházak körül szaporodnak a kiskertek. Legalább annyit tegyünk, hogy dicsérjük meg azokat, akik néhány palántát elültetnek a házuk elé. Ôk is a kultúra hírvivôi: a városban. ● BUDAPEST 2007 november Kertet mûvelni Kirschner Péter CIVILIÁDA 33 A páholy emléktáblát avatott Mint arról elôzô lapszámunkban hírt adtunk, szeptember közepén megalakult a Podmaniczky Páholy. Az alapítók nyilatkozatát tizenhárom szervezet látta el kézjegyével, azok az egyesületek, alapítványok, asztaltársaságok, amelyek eddig is sokat tettek Budapest élhetô öröksége megôrzéséért, a város értékfenntartó fejlesztéséért, de most, együtt, reményeik szerint még határozottabban tudják bemutatni azt az alternatívát, amit a civil világ állíthat a politikusok elé, a változásoknak s változtatásoknak polgárbarát irányt javasolva. Az alapítók egy emléktábla felavatásával, leleplezésével léptek október 19-én a nyilvánosság elé. Kutas László szobrászmûvész alkotása nem csak a páholy névadójának, Podmaniczky Frigyesnek halála századik évfordulójáról emlékezik meg, portréja kíséretében, de arról is, amit eddig nem demonstrált a fôváros emlékállító igyekezete: a házban, amelynek a jel most a falára került, mûködött alapításától hosszú évtizedeken át, és éppen klasszikus korszakában, a Fôvárosi Közmunkák Tanácsa. Sokan jöttek el a mai város polgárai erre a különös jelentôségû ünnepre, s a ceremónia után megtekintették a Lánchíd palotát is, amely gyönyörûen megújulva emlékezteti most már egész Budapestet: lehet így is bánni, nem csak elbánni, egy értékes mûemlékkel. ● fotó: Sebestyén László fotó: Sebestyén László
