Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Mezei Gábor: A barátságos könyvtár
Érdemes azon az elvi kérdésen elmélkedni, hogy lehet-e úgy átalakítani egy épületet, hogy az eredeti funkciótól lényegesen eltérô célra használhassák – no és persze jó legyen. Szerintem aligha. A gyakorlatban persze elôfordul ilyesmi, a hazai történelmi változások következtében gyakran. A kérdés még bonyolultabb akkor, ha nem egyszerûen belsô átalakításról van szó, hanem hozzáépítésrôl is, mint ebben az esetben, ahol a neobarokk Wenckheim palota, a mellette lévô lakóépület és egy Baross utcai új, nyolc szintes, modern ház összeházasításából született meg a mai Szabó Ervin könyvtár, Budapest egyik legnagyobb közmûvelôdési intézménye. A kivétel erôsíti a szabályt – mondhatnánk. Mert ez a komplexum nagyon jó. A ház megkapta az Európai Unió Kulturális Örökség díját és az Europa Nostra díjat is – megérdemelten. A Reviczky utcai oldalon, a lakóház felôl megyünk be az épületbe, ez talán az egyetlen dolog, ami nem tetszik: hogy a fôbejárat, a palota eredeti kapuzata, a díszes kovácsoltvas rácsokkal, a hajdani kocsifelhajtóval, a pompázatos lépcsôház felé – zárva. (A restaurált neobarokk termeket rendezvényekre kiadják.) Amikor azonban az eklektikus lakóház felôl bemegyünk, üveg-mennyezettel lefedett udvarba jutunk, a kávézóba, a központi térbe, s rögtön jól érezzük magunkat, otthonosan, szabadon, semmi kellemetlen terelés, ellenôrzés, mindenki oda megy, ahová akar, lehet bámészkodni, leülni, keresgélni. A rendkívül bonyolult tér-rendszer az új lépcsôházra felfûzve mégis jól áttekinthetô, a különbözô könyvtári egységek, olvasótermek a kifogástalan információs rendszer jóvoltából könnyen megtalálhatók, és az eltolt szintek még a sok lépcsôt is feledtetni képesek – persze lift azért van. A hatalmas termek berendezése tágas, a kör alakú oszlopok íves fejezete körül a rejtett világítás hatásos, látványos, bár a gyermekkönyvtárban a színes, nagy gömbök az oszlopokon – talán egy kicsit sok (ufók?). Külön irodalmi olvasóterem, ennek a bútora kissé régies, a zöld ernyôs asztali lámpákkal más, mint a többi. Másutt a berendezés új, modern, a polcok natúr színûek, illetve fehérek, itt-ott egy-egy régi darab, a Budapest gyûjtemény kartotékszekrényei hagyományosak. A berendezés, az új, egyszerû. S kissé zavaros, a színek nem következetesek, ezzel az ítélettel azonban óvatosnak kell lennünk, nem biztos, hogy minden ott és úgy van most is, mint ahogyan az eredeti tervezôi elképzelés kijelölte az egyes darabok pozícióját: mobiliák esetében ez a fajta átrendezés szinte elkerülhetetlen. A lakóház nyitott belsô udvarán két hatalmas, sárkányt mintázó samott szobor a gyermekkönyvtár bejáratánál. E nélkül is meglennék... A könyvtár tizenháromezer négyzetméter alapterületû, és több mint egymillió kötetet kínál barátságos környezetben. Élmény! Tessék besétálni! ● 23 BUDAPEST 2007 november ENTERI-ÔR A barátságos könyvtár szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László
