Budapest, 2007. (30. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: Szezont zárt a Kálvária színpada
A BUDAPEST olvasói minden részletében ismerik a történetet. Hogy tudniillik tavaly húsvétkor – három év intenzív munka és sokak fáradhatatlan közremûködése nyomán – látványos megnyitó ünnepségen adta át újra a város közönségének az Epreskerti Kálváriát a Budapest Városvédô Egyesület kezdeményezésére alapított civil közösség, a Barokk Kálváriákért Alapítvány kuratóriuma. Ezt az újjászületett, pazar barokk építményt – amely páratlan emléke Budapestnek – azóta többször is körülvette már az érdeklôdô közönség, felkereste kápolnaterét, hogy kint vagy bent találkozzék azokkal a produkciókkal, amelyeknek elsôsorban az a feladata, értelme, hogy éljen újra a hely, amely másként aligha maradhat életben, reményeink szerint újabb száz évekre. Az alapítvány – megfelelve a hely szellemének – annak idején úgy határozott, hogy az egyházmûvészeteknek nyit színpadot a Magyar Képzômûvészeti Egyetem kertjében; hogy a Kálváriát – mivel kétségtelenül alkalmas zenei, képzômûvészeti, színpadi produkciók megrendezésére – olyan, rendszeresen mûködtetett pódiumként vezeti be a város közönségének köreibe, amely tükre lesz a különbözô vallási elemekhez kapcsolódó alkotó tevékenységnek. Ennek az elhatározásnak a jegyében maga az egyetem és a Budapesti Városvédô Egyesület szervezi húsvétkor, pünkösdkor és a Mária-ünnepek szeptemberi hetében, hétvégéken ezeket a rendezvényeket, a támogatást a programok finanszírozásához a Magyar Fejlesztési Bank és a HÉROSZ Zrt. biztosítja. Ezzel nagyjából el is mondtuk, kikre támaszkodhat ez a kezdeményezés. Sajnos egyelôre a Terézváros önkormányzata s egyik egyház sem találta meg az utat, hogy legalább a tematikára szakmai befolyást gyakorolva részese legyen a programoknak, s a fôváros se vezette be saját rendezvénynaptárába ezeket az eseményeket. Közben azonban – noha reklámra már igazán nem futja – néhány száz érdeklôdô felfigyelt az új pesti fórum ígéretes produkcióira, amelyeknek színvonala igazolta a várakozásokat: igényes mûsort és látványt élvezhet az érdeklôdô, s élvezhetett idén is, remélve a folytatást. Az Epreskerti Esték rendezvénysorozat húsvéti produkcióján idén Békés Géza rendezte be képeivel a kápolnateret, az ikonfestô mûveit két hétig nézhette meg a közönség, a bensôséges hangulatú tárlat sokaknak szerzett örömet. Csakúgy mint a pünkösdi mûsor: a Honvéd Férfikar lépett fel a kertben május 26-án. Ez az ország talán legismertebb vokális együttese, híre nemzetközi, s itteni fellépésük erôsítette a résztvevôkben azt a benyomást, hogy ennek kézenfekvô az oka. Egész egyszerûen: jók. Az idei epreskerti mûsorsorozat zárókoncertjére szeptember 9-én került sor. A Kodály-est a Magyar rondó és a Budavári Te Deum elôadásával köszöntötte a nagy magyar zeneszerzô, Kodály Zoltán szü letésének kerek évfordulóját. A Budapesti Akadémai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó, mûvészeti vezetô: Holle rung Gábor), a Váci Vox Humana Kórus (mûvészeti vezetô: Lógó Tibor ), valamint a Gyôri Egyetemi Zenekar adta elô a mûveket, szólót énekeltek a Magyar Állami Operaház mûvészei: Cecilia Lloyd , Bokor Jutta, Molnár András , Berczelly Ist ván. A karmester Ménesi Gergely volt. Nagyszerû egy órát töltött együtt a kivételesen népes – mintegy száz tagú – mûvészgárda és az ugyancsak nagyjából száz nézô-hallgató. A tárgyilagos megfigyelônek – bár mint az egyik szervezô, talán nem nevezhetem magamat igazán annak – úgy tûnt, épül a törzsközönség, ha lassan is. Hogy egyre többen szeretik-keresik majd ezt a programot jövôre is, egyre többen lesznek vendégei a Kálvária kertjének az egyházmûvészetek mûsoros ünnepein. Most, hogy lezárult a második szezon, elköszönünk az Epreskerttôl tavaszig. S készülünk a következô évre, a húsvéti nyitányra megint, változatlanul remélve hogy civil erôfeszítéseink támogatói-segítôi köre bôvül majd, hogy erre a kétségtelenül versenytárs nélküli kezdeményezésre végre felfigyel a fôváros, a kerület és: az egyház. ● 33 BUDAPEST 2007 október Szezont zárt a Kálvária színpada szöveg: Buza Péter, fotó: Szöllôsi Ferenc CIVILIÁDA
