Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Szabó Attila: A tizedik kerület tizenhat millió éve
Pest: ó-bolgárul kemence Az idôutazót varázslatosan szép táj fogadná, ha vissza tudna menni a miocén kor szarmata vagy pannon emeletébe. Szubtrópusi klíma, szikrázóan kék tenger, melybôl szigetként emelkedtek ki a Budai hegyek. Pomáz és Szentendre térségében tûzhányók pipáltak, és egy-egy hevesebb kitörés alkalmával akár Budakalászig repítették vulkáni bombáikat. A Gellérthegyi Sziklakápolna bejáratát kialakító hullámverés egyben a tengerszint magasságát is meghatározta, pálmák hajladoztak a hófehér partok fölé, és az embert leszámítva már minden élôlény létezett. Köztudott, hogy a mészkô képzôdése szûk hôtartományra korlátozódik, plusz tíz és húsz Celsius fok közé. A kalciumhidrokarbonáttal telített vízben a lebegô, parányi homokszemek és kagylótöredékek köré gömbhéjas szerkezettel válik ki a kalciumkarbonát, majd leülepszik. A maradék oldatból, illetve a visszaoldódott mészkôbôl kötôanyag jön létre, mely a parányi gömböket egymáshoz cementálja. Mivel esetünkben mindez a földtörténeti tegnapelôttben történt, a hegységszerkezeti erôk nem préselték össze a rétegeket, maradt a kô olyannak, amilyen keletkezésekor volt: viszonylag laza szerkezetûnek. A miocén kor végére a környék vulkánjai is kialudtak, a klíma is hûvösebb lett, lassan feltöltôdött a tenger kaviccsal, homokkal, agyaggal. Egy hatalmas, a Krakatauhoz és a Szantorinihoz hasonlítható vulkánkitörés még letette névjegyét a környéken, amikor kétszázhatezer évvel ezelôtt a Hargita felrobbant, és egy több mint ezer kilométer átmérôjû körben hamuval terített be mindent. Aszódon hatvan centiméter, Pakson húsz centiméter vastag ez a tufaréteg, s egyszerû interpolálással megállapítható, hogy Kôbánya területére mennyi juthatott belôle. Kétszázhatezer évvel ezelôtt már éltek elôemberek a Kárpát-medencében, a Vértesszôlôsön megtalált és Sámuelnek elnevezett tizenhét év körüli hölgy maradványairól az ôsrégészek kissé morbidan, de megállapították, hogy minden bizonnyal egy kannibál vacsora fô fogásaként fejezte be életét. A mészkôre települt agyagrétegek és azok magas mésztartalma egyértelmûen jelzik az akkori klímaváltozást, illetve a Pannon-tenger elzáródását a Földközi-tengertôl, de ez csak tízmillió évvel késôbb vált jelentôssé Kôbánya életében. Az Ó- és Újhegy hosszú ideig nem is létezett, csak a közelmúltban pusztult le a környezete annyira, hogy a keményebb mészkôtest kiemelkedett a jelenlegi plusz száznegyvennyolc méteres tengerszint feletti magasságra. „Sámuel” törzsétôl az írott történelem kezdetéig szinte minden, a paleolitban és neolitban élô ember megfordult azon a területen, ha másként nem, mint vadász. Sajnos nyomaikat a kô- és agyagbányászat mindenestôl eltüntette. Az indoeurópai népek nyugatra vándorlásuk közben átvonultak a területen, ám a rómaiak nem tartottak igényt rá, a Dunánál húzták meg a limest. Ôrjárataik mindamellett rendre pásztázták a Duna bal partját is, úgy tartották, jobb félni, mint megijedni. A birodalom összeomlása után a honfoglalásig tucatnyi nép élt a területen, nyilván bányászott agyagot, égetett kerámiát, és minden valószínûség szerint meszet is. A mészkô fejtéséhez viszont gödröket, barlangszerû tárnákat is létre kellett hozni. Pest ó-bolgár nyelven ezeket is jelentheti, mint ahogy kemencét is, vagyis mindazt, ami a mész égetésérôl hírt adhat. Zalán vagy valamelyik bolgár törzsfô, akinek a népérôl nem jegyzett fel semmit a történelem, Kôbányán keresztül így adott részben nevet késôbbi fôvárosunknak. Még a lánchídi oroszlán nyelve is kôbányai! A kôbányászatnak ezek szerint voltak elôzményei, bár nevét (Kôwer) Kôér néven IV. Béla királyunk 1244-ben kiadott adománylevelében említik elôször. Az 1220 és 1230 között épített ócsai premontrei prépostsági templomhoz viszont már egészen bizonyosan Kôbányáról szállították a kváderköveket. Érdemes lenne a Duna bal partján az államalapítást követô idôkbôl megmaradt mûemlékeink (sajnos, sok esetben csak régészeti leleteink) kôanyagát ôsmaradvány-tartalom tekintetében is megvizsgálni. A budai Vár híres Anjou-kori szoborleleteirôl is öszsze-vissza nyilatkoztak, cikkeztek, hogy Párizstól Prágán át Bécsig mindenhol készülhettek, míg egyik paleontológusunk ki nem mutatta, hogy a szobrok anyagát képezô oolitos mészkôben lévô fossziliák csak az egykori Promontor, azaz Budafok 37 BUDAPEST 2007 szeptember A tizedik kerület tizenhat millió éve kép és szöveg: Szabó Attila ...mert ez a történet valóban legalább tizenhat millió évvel korábban kezdôdött, mint ahogy Ádám és Éva utódai birtokukba vehették a Földet. Egyszer a mi korunkat is címkézni fogják, talán atomkor, talán a globalizáció kora lesz, miként többször átkeresztelték azokat a földtani emeleteket is, amelyekben a Kôbányának nevet adó mészkövek keletkeztek. 117 évvel ezelôtt befejezôdött a kôbányászat A csôsztorony Kôbánya logója is lehetne, 1844-ben épült
