Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Sándor P. Tibor: "Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!"
forrás: Kiscelli Múzeum Új sorozatunkban azokra a fotográfusokra emlékezünk, akiknek városunk képes krónikáját köszönhetjük. A sort illô Klösz Györggyel (1844-1913) kezdeni, hiszen a régi városfotók közül az ô felvételei váltak a legismertebbekké. Életmûvének újrafelfedezése az 1980-as évek elején nemcsak egybeesett a 19. század végi építészeti örökség megmentésére irányuló civil mozgalmak megélénkülésével, hanem alighanem ösztönzôen is hatott azokra. Képei azóta is visszaköszönnek könyvekbôl, filmekbôl, de az éttermek, aluljárók falairól és a szuvenírárusok pultjairól is. Digitális változataik felkerültek a világhálóra, gyermekeink is azokat nézegetve tanulják majd, milyen városban éltek felmenôik. Fotótörténeti jelentôségérôl, imponáló karriertörténetérôl kiváló összefoglaló publikációk születtek, ezért ezúttal beérjük egy rövid életrajzzal (lásd keretes anyagunkat). Most inkább néhány, eddig árnyékban maradt apróbb vonással egészítenénk ki Klösz György portréját, elsôsorban arra figyelve, hogy miképpen vált e német földrôl érkezett mester- és üzletember ízig-vérig budapesti polgárrá, milyen utakat talált az idegen város társasági köreihez. A befogadás, a tekintély és a kapcsolatok megszerzése felé vezetô lépések, melyek egyben az asszimiláció kezdeti lépcsôfokai is voltak, tipikusnak tekinthetôk a korban, és bemutatásuk felvillanthat valamit annak a bizonyos „olvasztótégelynek” a mûködésébôl, ami a szélrózsa minden irányából érkezô bevándorlókból egy merôben új társadalmat formált a dualizmus kori fôvárosban. E komolynak látszó témához egy nagyon is vidám társaság megismerésén keresztül közelítünk, melyhez egy mindeddig kevesek által látott fényképalbum kínál kiindulópontot. A fotográfiákon jelmezes férfiak és nôk láthatók. Ápolt arcú, de marcona képet vágni igyekvô urak feszítenek római légiós öltözetnek vélt rakott szoknyácskákban, szende hajadonok pózolnak antik istennôk attribútumaival, pajeszos zsidók alkotnak élôképet ó- és újabb kori viseletek tarka egyvelegében. A legnépesebb csoportozat a szarvas fejfedôkkel és bunkókkal riogató ôsgermánok tablója. Köztük felismerhetjük Klösz Györgyöt és feleségét, Zeller Franciská t, a kôbányai vasútállomás-fônök leányát. Az album címlapján ez olvasható: Eintracht Narrenabend 1884. G. Klösz Photograph Budapest. Ennyi elég is ahhoz, hogy némi utánjárással rekonstruáljuk az eseményt is, amelynek emlékét ôrzi. Az Eintracht, teljes nevén Eintracht Deutsche Gesellige Verein, vagyis Egyetértés Német Társas Egylet fôképp az újabban érkezett németek és barátaik egyesülete 19 BUDAPEST 2007 szeptember „Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!” Sándor P. Tibor FÉNYÍRDA Az ifjú Klösz 1872 körül Klösz György és családja 1892 körül forrás: Kiscelli Múzeum
