Budapest, 2007. (30. évfolyam)

9. szám szeptember - Sándor P. Tibor: "Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!"

forrás: Kiscelli Múzeum Új sorozatunkban azokra a fotográfusok­ra emlékezünk, akiknek városunk képes krónikáját köszönhetjük. A sort illô Klösz Györggyel (1844-1913) kezdeni, hiszen a régi városfotók közül az ô felvételei vál­tak a legismertebbekké. Életmûvének újrafelfedezése az 1980-as évek elején nemcsak egybeesett a 19. század végi építészeti örökség megmentésére irányu­ló civil mozgalmak megélénkülésével, hanem alighanem ösztönzôen is hatott azokra. Képei azóta is visszaköszönnek könyvekbôl, filmekbôl, de az éttermek, aluljárók falairól és a szuvenírárusok pultjairól is. Digitális változataik fel­kerültek a világhálóra, gyermekeink is azokat nézegetve tanulják majd, milyen városban éltek felmenôik. Fotótörténeti jelentôségérôl, imponáló karriertörténetérôl kiváló összefoglaló publikációk születtek, ezért ezúttal be­érjük egy rövid életrajzzal (lásd keretes anyagunkat). Most inkább néhány, ed­dig árnyékban maradt apróbb vonással egészítenénk ki Klösz György portréját, elsôsorban arra figyelve, hogy mikép­pen vált e német földrôl érkezett mes­ter- és üzletember ízig-vérig budapesti polgárrá, milyen utakat talált az idegen város társasági köreihez. A befogadás, a tekintély és a kapcsolatok megszerzése felé vezetô lépések, melyek egyben az asszimiláció kezdeti lépcsôfokai is vol­tak, tipikusnak tekinthetôk a korban, és bemutatásuk felvillanthat valamit annak a bizonyos „olvasztótégelynek” a mûködésébôl, ami a szélrózsa minden irányából érkezô bevándorlókból egy merôben új társadalmat formált a dua­lizmus kori fôvárosban. E komolynak látszó témához egy nagyon is vidám társaság megismerésén keresz­tül közelítünk, melyhez egy mindeddig kevesek által látott fényképalbum kínál kiindulópontot. A fotográfiákon jelme­zes férfiak és nôk láthatók. Ápolt arcú, de marcona képet vágni igyekvô urak feszí­tenek római légiós öltözetnek vélt rakott szoknyácskákban, szende hajadonok pó­zolnak antik istennôk attribútumaival, pajeszos zsidók alkotnak élôképet ó- és újabb kori viseletek tarka egyvelegében. A legnépesebb csoportozat a szarvas fej­fedôkkel és bunkókkal riogató ôsgermá­nok tablója. Köztük felismerhetjük Klösz Györgyöt és feleségét, Zeller Franciská t, a kôbányai vasútállomás-fônök leányát. Az album címlapján ez olvasható: Ein­tracht Narrenabend 1884. G. Klösz Pho­tograph Budapest. Ennyi elég is ahhoz, hogy némi utánjárással rekonstruáljuk az eseményt is, amelynek emlékét ôrzi. Az Eintracht, teljes nevén Eintracht Deu­tsche Gesellige Verein, vagyis Egyetértés Német Társas Egylet fôképp az újabban érkezett németek és barátaik egyesülete 19 BUDAPEST 2007 szeptember „Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!” Sándor P. Tibor FÉNYÍRDA Az ifjú Klösz 1872 körül Klösz György és családja 1892 körül forrás: Kiscelli Múzeum

Next

/
Thumbnails
Contents