Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Rokob Tibor: Nyolc ház a Baross téren
tén kétszáz fôs kultúrterem várta a MÁV-alkalmazottakat. Ez utóbbi – a lakók visszaemlékezése szerint – eredetileg tornateremnek készült. Elsôsorban bokszolók tartották itt edzéseiket. Átalakítása után a MÁV szimfonikus zenekara is próbált itt. Az ötvenes évektôl nônapi mulatságok, vasutasnapok, szüreti bálok, november 7-i ünnepélyek követték egymást. A telepen élôk ma már csak lakógyûlések alkalmával veszik igénybe a hatalmas termet. Mindezt a 77 éves Váry Idá tól tudom, akinek családja 1908 óta lakik a „nyolcház”-ban. Szülei az V-ös épületben, a ma már csak nyomaiban fellelhetô hajdani orvosi rendelô házában éltek. Édesanyja sokat mesélt saját gyermekkoráról, arról az idôrôl, amikor lakásukban még nem volt villany, esténként petróleumlámpa fénye mellett olvasott. Ma már csak emlék Az egykori udvar helyén a MÁV egy hatalmas, bomba- és atombiztos bunkert létesített. A hosszú évek óta járhatatlan, vízzel elöntött építmény szellôzônyílásait ma is jól látni. Odalent telefonvonalakkal és távírdával ellátott vasúti irányítási pontot alakítottak ki. Bombatalálat esetén ide evakuálták volna a MÁV vezetését. A legenda szerint a háború alatt a nácik sosem tudták meg, hogy az elfoglalt irodaépület távírdáján kívül párhuzamosan mûködik egy másik is, a föld alatt. A telep épületei – a Keleti pályaudvar közelsége ellenére – komolyabb találat nélkül megúszták a fôváros bombázását. Ennek ellenére a háború után minden lakóépületben légvédelmi óvóhelyet alakítottak ki. A telep belsô udvarának szintjénél kicsit magasabban fekvô, támfalakkal körülvett egykori óvóhely tetején ma parkoló található. Mellette a ma is használt telefonközpont rózsaszín épülete áll. (Már 1942-ben távbeszélô hálózatot építettek ki az üzletvezetôség és a „nyolcház” lakóépületei között.) Ugyancsak a negyvenes évek elején kapott megbízást Lapp Henrik kútépítô a fontosabb szolgálati helyek vízellátásának megteremtésére és a légoltalmi víztározómedencék megépítése. Az üzletvezetôség területén ekkor egy 45 méter mély aknakút létesült. Az emeletráépítés után az alacsony víznyomás a felsô szintekre nem juttatott elég vízmennyiséget. Emiatt hosszú idôn keresztül egy nyomásfokozó hidrofor segítette az épületek zavartalan vízellátását. Néhány ház sarkán még ma is öntöttvas karok emlékeztetnek a gázvilágítás idôszakára. Az épületek falán a római számot viselô régi, rozsdás táblákat nemrégiben újak váltották fel. Csak néhány maradt a helyén. Az épületek funkciója teljesen átalakult, s a házak homlokzata nem tudta követni az egyre gyorsuló szervezeti változásokat. A MÁV hajdani üzletvezetôségeit 1949 után mindenütt igazgatóságok váltották fel. Ekkor került a Kerepesi úti irodaház külsô, utcai frontjára a Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága felirat, de ma már ez sem fedi a valóságot. Ahogy a B épületben sincs már nyoma a hajdani jegynyomdának és menetkedvezményi irodának. Ugyancsak eltûnt a telep jól ismert találkozóhelyének, a Festetics utca sarkán található Baross Sörözô hajdani elôdjének cégtáblája. Pedig az I-es épület pincéjében mûködött étterembe sok vasutas járt a MÁV-teleprôl. A termek fölött lakást bérlô híres vendéglôs, Jajczay Frigyes neve ösz szeforrt a „nyolcház”-zal, 1948-ban, az államosítás után azonban elhagyta az országot. Leszármazottai Edmontonban élnek. A „nyolcház” jelene − és a jövô? Az autókkal teli belsô udvarok összképére csaknem mindenütt rányomja bélyegét a több mint harmincéves állványrengeteg. A függôfolyosók rácsai szinte emeletenként eltérôek. A különbözô színû és alakú lakásajtók körül a falon vezetett kábelek kanyarognak. A folyosókon napernyôk, parabolaantennák és klímaberendezések váltják egymást. Az ablakok alatt számtalan parapetet látni. Az épületek oldalában betört ablakokkal, hiányos ajtókkal lelakatolt irattárak csúfítják a képet. A házak udvari kapujához vezetô, vaskorláttal ellátott lépcsôsor kopottan is tetszetôs formája mégis felvillant valamit az épületek fénykorából. Az épületek közötti kockaköves utakon járva szinte érezni a lakók fürkészô tekintetét. Néhány ház udvarán szépen gondozott kertek, állomások selejtezésekor idekerült szabványpadok tûnnek föl. A „nyolcház” 2001-ben alakult társasházzá. A MÁV egy év alatt értékesítette a lakásokat. Csaknem minden lakás gazdára talált, alig maradtak bérlôk. A lakóközösség teljes kicserélôdését mutatja, hogy ma már mindössze néhányan emlékeznek az V-ös épület pincéjében kialakított, mindössze kétszemélyes MHSZ lôpályára, vagy arra az idôszakra, amikor magas rangú külföldi vendégeiket még a Keleti pályaudvar kormányvárójában fogadták az ország vezetôi. Ilyenkor már egy héttel korábban titkosrendôrök vizsgálták át a Kerepesi út minden utcafronti lakását, a ceremónia napján a telep összes kapuját bezárták, s nemcsak a lakók nézték otthonuk ablakából a parkolóban menetelô díszszázadot, hanem a reggel hét órára odaküldött rendôrök is. A lakásszám – a felsô emeletek új irodáinak kialakítása miatt – szinte alig változott, ám a hajdani MÁV lakótelep egymást jól ismerô, házaira büszke közössége szinte teljesen eltûnt. Az emberek eltávolodtak egymástól, alig ismerik szomszédjaikat. Az udvarokban nemigen látni gyerekeket. Egyre kevesebben kötôdnek már a vasúthoz, ôk is többnyire nyugdíjasok. Még a hatvanas, hetvenes években is voltak közös témák, együtt töltött délutánok, de mára – a ház intézôbizottságának fáradozása ellenére – szinte megszûnt a kolóniára korábban oly jellemzô társasági élet. Mindenki a lakásába húzódik, a gangon csak száradó ruhákat látni, egy esetleges sakkpartihoz napokig kell keresni a partnert. A vasutasoknak épült hajdani telepen ma már egyre kevesebben emlékeznek a múltra. Ôk azonban érezhetôen szívesen és örömmel mesélnek. Jól tudva, hogy talán az ô generációjuk az utolsó, amelyik ismeri e patinás nyolc ház igaz történetét. ● 15 BUDAPEST 2007 szeptember Város a városban Megkopott elegancia
