Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Molnár Attila: "Miénk itt a rét" - két nézőpontból
Ezzel a szellemesen kifordított címmel fogadta az LGT a nulladik napon a benépesülô sziget lakóit. De ugyanezt írhattuk volna ki a civil szervezetek fôút mellett elterülô sátortáborára is – ahol minden viszontagság ellenére még felsejlett valami az eredeti zöld fûtakaróból. A Civil Sziget kezdetben jótékony célú kezdeményezés (adomány) volt a Sziget szervezôitôl. Néhány év alatt száznál több karitatív, ifjúsági, kisebbségi és mindenféle más civil közösség verte fel sátrát, hogy hírt adjon magáról, hasznos tevékenységérôl a legnépesebb közönség elôtt. A Civil Rádió – talán egyetlenként – folyamatosan közvetített a helyszínrôl. Aztán az évek során ez is, mint annyi minden, jelentôsen átalakult. A civil szervezetek egy része állandó szereplôjévé vált a Szigetnek: rendszeresen itt voltak/ vannak a fogyatékossággal élôk országos szervezetei, híveket, támogatókat szerezve a társadalmi toleranciának. Ugyanezzel a szándékkal jönnek a kisebbségek, hol többen, hol kevesebben. Talán a roma szervezetek és a vallásos ifjúsági közösségek a legkitartóbbak. Erôfeszítésük itt azonban kicsit felesleges, mert a Szigetnél toleránsabb, befogadóbb hely aligha akad. Egy dologban viszont nincs elnézés: a drog, a kábítószer bármilyen elôfordulását a szervezôk keményen üldözik. A Sziget-korosztály Európában és idehaza egyaránt a legnagyobb fogyasztó – és a leginkább veszélyeztetett. Ezért próbálkoznak több civil sátornál a lebeszélés, a meggyôzés különbözô formáival, leginkább a leszokási szándékot feltételezô drogtesztekkel, kérdôívekkel. A Civil-sziget uniformizált fehér mûanyag sátrait egyre kevesebb pénzbôl, egyre kevesebb fantáziával díszítik. Csak néhányan képesek felvenni a versenyt a szponzorok és médiatámogatók reklámjaitól roskadozó bazárokkal, a hangos diszkóklubokkal. Délután, amikor a színpadokon feldübörög a zene, sorra zárnak be a sátrak. Csak néhányan tartanak ki: az egyházi és ifjúsági szervezetek közös pontjánál zsíros kenyér mellett hosszan gyôzködik egymást a világ folyásáról, az új Akropolisznál tea mellett képesek reggelig elsakkozgatni. Az Óbudáról indult éjszakai pingpongozás változatlanul népszerû. A sátrak közötti gyér fûben, kissé félrehúzódva a fôút porától, pihennek a békés fiatalok. ÖVÉK VOLT A RÉT. ● Kirschner Péter Honnan jött a Sziget Fesztivál Civil Szigetének ötlete? Erre a kérdésre van néhány jól hangzó, bár közhelyszerû válasz: a fiatal korosztályok érzékenyítése, a befogadó attitûd kialakítása, szemléletváltoztatás, a civil szféra megerôsítése, ismertségének és elfogadottságának elôsegítése. Az is motiválhatta a Sziget szervezôit, hogy ôk nyitottak a magyar társadalmat érintô problémákra, érzik felelôsségüket az adott értékek bemutatásában. Egyúttal legitimálhatták magukat az állami döntéshozók felé, láttatva, hogy megérdemlik azt a nagymértékû állami támogatást – amit az idei évben elôször utasított el a rendezô. A Civil Sziget programja ennek megfelelôen változatos, aki kíváncsi rá, utánanézhet a fesztivál honlapján, csak úgy süt belôle a kreativitás! Rendkívül ügyes kísérleteket láthattunk arra, hogy a Szigetre – felmérések szerint – elsô számú célként berúgni érkezô fiatalokat megfogják néhány gondolat erejéig, még a menetrendszerûen érkezô delírium elôtt. Mindez azonban elég nehéz, hiszen a résztvevôk többsége a magyarországi viszonyokhoz képest kitûnô körülmények közt szocializált nyugat-európai fiatal. Márpedig, ha délután 4 óra elôtt magyar állampolgár nincs a szigeten, utána pedig a kiérkezô napijegyesek lôdörögni kezdenek, akkor inkább a Civil Szigetnek kellene beköltözni a belvárosba, nem pedig annak ki a szigetre (ahogy azt az V. kerületi önkormányzat tette). A hazai fogyasztó kiszorulása a szigetrôl felveti a kérdést: tényleg át kell vinni a szerelmet a túlsó partra? Jelen állapotában a Civil Sziget egyetlen hatékony dologra képes: bebizonyítja a turistáknak, hogy a magyar civil szféra erôs, tettre kész és fantáziadús. Az nem baj, ha ezt a képet viszik magukkal a fiatalok Európa-szerte, de én jobban örülnék annak, ha néhány eleme a fent felsorolt közhelyeknek megvalósulna. ● Molnár Attila „Miénk itt a rét” – két nézôpontból – 6 BUDAPEST 2007 szeptember CIVILIÁDA fotó: Sebestyén László
