Budapest, 2007. (30. évfolyam)
8. szám augusztus - Buza Péter: Bádoglap is tud mesélni - Elépített örökségünk
hátsó borítónkon közreadott festett naptáralaplap való – már a szakma szinte minden területén tevékenykedtek). A nyereséges vállalkozás vezetôi tehát megalapozottan döntöttek úgy, hogy hasznuk egy részét székház-építésbe fektetik. S meg is vásárolták a Kálvin tér 10. szám alatti bérházat, hogy az annak helyére épülô vadonatúj palotával bizonyítsák Pest és a vidék közönsége elôtt szolid, megbízható tekintélyüket. Lebontatták hát, és Hültl Dezsô tervei alapján 1913-ra megszületett az új épület. Nézzünk körül a térnek ezen a sarkán, a keletnek beforduló déli szakaszon az építés évében, felvázolva a 10., a 11, és a Múzeum körút 18. szám alatt állt ingatlanok rövid történetét. A tízes számú épületet Pfeffer-házként ismerték: Pfeffer János ügyvéd alakíttatta át egyemeletesre az ôsrégi kvártélyt, amelyet valamikor az 1850-es években vásárolt meg – ez a régi ház éppen úgy nézett, nézhetett ki, mint a tôle nyugatra, a Ráday utca Duna felôli szegletén ma is álló egykori fogadó. Úgy látszik, prókátor uramnak jól ment a dolga, mert miután a ház 1861-ben már bôvült egy szinttel, 1870-ben került rá egy második emelet is. Így érte meg Hültl és a biztosító érkezését, miközben valamikor az 1800-as évek végén már kikerült a Pfeffer família tulajdonából, akik azonban így is nagyjából ötven évig, két nemzedéknyi idôn át birtokolták. A Kálvin tér 11. (Baross utca 1.) tulajdonosa 1913-ban a Hollandi Életbiztosítási Társaság (központ: Amszterdam, íme, az elsô pesti „holland biztosító”), amely nem sokkal korábban, a kilencszázas évek elsô évtizedének közepén nyitott fiókot ezen a vitathatatlanul jó helyen, magát a házat is a tulajdonába vonva. Unger Bélá tól vet ték meg az igényes bérpalotát, amelyet Németh Sámuel építtetett 1868-ban, s még az 1890-es évek közepén is a családja, közelebbrôl a fia, Németh Zoltán – szintén ügyvéd – tulajdonában volt, csak a 20. században adta el Ungeréknak. Végül a harmadik, minden tekintetben Kálvin téri, de a Múzeum körútra számozott palota következik a sorban: a Pesti Hazai Takarékpénztár impozáns székháza. Ybl Miklós tervezte a neoreneszánsz palotát, 1874-re épült fel. Valóban pompás építmény, s jelleme – meg a mesteréé – megmutatja, mit jelent már meglévô épületekhez alkalmazkodni, ami ezekben a régi idôkben a legnagyobbaktól sem volt idegen (nem úgy, mint most, amikor a nagy elôdök teljesítményét a szakma hivatalos fölkentjei a legkevésbé sem tisztelik). 31 BUDAPEST 2007 augusztus
