Budapest, 2007. (30. évfolyam)
8. szám augusztus - Mátraházi Zsuzsa: Csudák a Margitszigeten és a Városmajorban - Drakula szerelmes, Jim Morrison szíve dobog, Tempefői szponzort keres
– Itt van már a Csinn-bumm cirkusz, gyerekek, gyerekek... – dörmögi egy nagypapa két kisunokájának, miközben a Városmajorban közelednek a színház felé a forró vasárnap délelôttön. Gyerekkorában ô azt az elôadást látta itt. Leginkább arra emlékszik belôle, hogy az egyik bohóc folyton kényeskedett és sírt: „brühühü”. A nagymamának már jobb a memóriája: – Szamócának hívták az érzékeny lelkû bohócot, Keleti László játszotta. A társát meg Bilicsi Tivadar . Mosolygós bácsi volt, a vastag szemöldöke alatt résnyire szûkült a szeme, ha nevetett. És mindig mókázott... Már éneklik is a régi dalt az unokáknak, aztán, mire kijönnek a Városmajori Színpad elôadásáról, biztosan más dallamok is belemásznak a fülükbe. Ezen a vasárnapon a Nemzetközi Bohócválogatotté a porond, Zsike bohócé és a Mesezenekaré. Az évadban, amely – szabadtéri színpadról lévén szó – a nyári hónapokat jelenti, több hétvégi gyermekelôadás várja közönségét, például A kis herceg vagy az Óz, a csodák csodája. Este sem kell feltétlenül otthon hagyni a nagyobbacskákat, hiszen, hogy csak kettôt említsek az idei programból: A Padlás vagy az évek óta a Szabad Tér repertoárjában szereplô A muzsika hangja kilenctôl kilencvenkilenc éves korig leköti a hallgatóságot. Megerôsíti ezt a szomszéd házak egyikének legidôsebb lakója, János bácsi, aki már akkor is itt élt, amikor a Városmajori évtizedeken át kertmoziként mûködött. – Furcsállanám, ha másokat zavarna, hogy esténként átszûrôdnek ide a színpadi zajok – mondja az idôs ember. – Én inkább „potyaközönségül” szegôdöm. Még hûvösebb nyári estéken is sarkig tárom az ablakot, hogy jobban halljam. Nemrégiben Ravel Bolerója töltötte be a környéket. Csudálatos volt! Aztán a Carmenbôl voltak részletek, Hacsaturján Kardtánca után meg Brahms és Strauss szólt. Kikönyököl tem a párkányra, s másnap tudakoltam, miféle mûsor volt ez. Hát a 100 Tagú Cigányzenekar játszotta nekem a Mesél a bécsi erdôt meg a Kék Duna keringôt! A Szabad Tér Színház másik játszóhelye a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, amely Budapest egyik legnagyobb s Európa egyik legszebb közparkjában található. A víztorony tövében meghúzódó, háromezer nézô befogadására alkalmas intézmény 1938-ban Kaffka Péter tervei szerint épült. A páratlanul szép környezetben, ôsfák között elhelyezkedô színpad mûsorán a kezdetektôl fogva látványos, nagy tömegeket mozgató operák és klasszikus balettek, nagyoperettek szerepeltek, illetve az utóbbi, közel két évtizedben rockoperákat, musicaleket vittek színre. Itt is találkoztam idén „potyaközönséggel”. Azon az estén, amikor a Riders on the storm koncertet tartották, plédekkel vonult a közönség a színház körüli zöld gyepre, ott hallgatták, néha a zenészekkel együtt énekelték a dalokat. A koncertkörút azzal a céllal szervezôdött, hogy megünnepelje a mindössze öt esztendôs pályafutása alatt évtizedekig tartó népszerûséget kivívott The Doors negyvenedik születésnapját. A hatvanas évek legendás együttesének két alapító tagja, Ray Manzerek billentyûs és Robby Krieger gitáros társakat választott maga mellé, hogy újra felcsendülhessenek azok a dalok, amelyeket a Párizsban 1971-ben, máig tisztázatlan körülmények között meghalt Jim Morrisonnal együtt alkottak és szólaltattak 28 BUDAPEST 2007 augusztus Csudák a Margitszigeten és a Városmajorban Drakula szerelmes, Jim Morrison szíve dobog, Tempefôi szponzort keres szöveg: Mátraházi Zsuzsa, fotó: Sebestyén László
