Budapest, 2007. (30. évfolyam)

8. szám augusztus - Hidvégi Violetta: Kisvárosból nagyvárosba - Egy helyszínen 141 éve: Fővárosi Állat- és Növénykert

lombú facsoport elôtt a ragadozó-mada­rak óriás-kalitkája tûnik elô. Elénk tárul a tó is, ahová föld alatti csö­veken át hajtja a vizet a gôzgép egy bôvizû kútból. A gôzgép számára létesült a kert bejáratánál elsôként látott díszes ház, melynek tervét Reitter Ferenc ellenszol­gáltatás nélkül készítette. A kút fúrásánál Zsigmondy Vilmosnak volt nagy érdeme. A tavat Vogel József városi mérnök elgon ­dolása alapján készítették, míg a vizet megtartó betonréteg és a vízvezeték kivi­telezô építômestere Pucher József volt. A tavon több száz szárnyas úszkál, láthatók itt vízi- és gázlómadarak, a tó körüli pado­kon gazdasszonyok szemlélik a madarak seregét. Pihenjünk meg egy kissé társasá­gukban utunk folytatása elôtt. Miközben átadjuk magunkat a tó és a szárnyasok lát­ványának, emlékezzünk meg az állatkert mûkertészérôl, Pecz Ármin ról. Kitûnô íz ­lését és munkáját dicséri az elkészült park, mely hasonló külföldi helyeken megfor­dult látogatók elismerését is elnyerte. Az angol mintára készült kert szabálytalan, kanyargós útjai sûrû, nagyra nôtt fákat, szép ligeteket, pázsitokat és virágágyakat ölelnek körül. (Pecz keze nyomán alakult ki a Ludoviceum és a lipótmezei Országos Tébolyda nagy parkja is.) A város fôkerté­sze is ingyen állt az ügy szolgálatába. Elhaladunk a tó nyugati végén csobo­gó zuhatag mellett, érintjük a fácánházat, majd a tyúkól és teveistálló után a fák sûrûjében egy hatszögletû faépítmény vonja magára figyelmünket: a szarvasis­tálló. A sugarak mentén deszkafalakkal elválasztott rekeszekben hat pár szarvas talált otthonra. Csúcsos szalmafedél zár­ja az épületet, melyet tágas, minden faj számára elkülönített udvar vesz körül. „Bár a lehetô legnagyobb egyszerüséggel készült, mindamellett céljának tökéletesen megfelel s kivitele igen izletes, a mi ter­vezôinek válik dicséretére.” – méltatja a Hazánk s a Külföld tudósítója az alkotó­kat 1866. június 17-i számában. „Az állatkert különösen oly helyiség, ahol hasznosan és kellemesen lehet mulat­ni. Ha e kivánalomnak megfelel: célját érte. A fôvárosok lakóinak legnagyobb többsége rendesen munka közt élô iparos, hivatalnok és tudós, mind a három pálya számtalan árnyalatával; egész napjaikat gyárakban, raktárakban, boltokban, szóval falak közt, zárt helyeken, gyakran igen rosz levegôben töltik; tehát az egészségügy legfôbb kelléke­inek tesznek eleget, ha a munkát félbe sza­kitva, a szerint a mint tehetik, a délutáni és esti órákat, vagy ünnepnapokat, szabadban, lehetô jó levegôn töltik. Zöld kertek, sétate­rek, erdôs halmok, ily élet mellett nélkülöz­hetetlenek, s ilyenekrôl minden fôváros a lehetô legjobban gondoskodik is. Budapes­tünk gyönyörû vidéke dacára, még eddig kevés ily üditô helylyel bir, s most, midôn az állatkert, mint ilyen, nyitva áll, sokszo­ros üdvözletünket érdemli. Ez a fôvárosi élet egyik követelménye, s a fôvárosi polgári háztartás egyik organikus fejleménye. Nem kell ezt támogatni hazafias frázisokkal, nagy dikciókkal, nem szorúl ez mellékes érdekekre, kétértelmû pártolásokra. Ezt a fôváros minden lakójának önként és öröm­mel kell felkarolnia, mert közvetlen hasznát veszi.” – olvasható a Fôvárosi Lapok 1866. augusztus 28-i számában. Sétánkat az állatkerti vendéglôben fe­jezzük be. Nyugodtan leülhetünk, az étel nem drágább itt, mint máshol, és jó minôségû. A prímás sem tolakodó. A teraszon foglaljunk helyet, ahonnan összegezhetjük a látottakat, a zöld gyepen elszórt apró épületeket, melyek jobbára lombfûrészelt fabetéttel készültek, és a ro­mantikus építészeti stílus kedves termékei. Közvetlenül szemügyre vehetjük a szökô­kutat és a zenepavilont, jobbra a ragadozó madarakat, míg elôttünk a tó közepén a kis sziget, balra a majomház, a távolban a mesterséges várrom, a romantikus bagoly­vár, mely összekapcsolja a múltat és a je­lent. Ez az egyetlen épület, amely ha nem is eredeti helyén, de megmaradt a múltból. A többi épületet lebontották. Az angol mintára készült kert szabálytalan, kanyar­gós útjai rokonságot mutatnak az állatkerti eszme megvalósulásának nehéz körülmé­nyeivel, mely „balítéletek, részvétlenség és mostoha körülmények” között a szervezôk kitartásának, szívósságának köszönhetôen jött létre, teremtett értéket. ● 19 BUDAPEST 2007 augusztus Majomház forrás: BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyûjteménye A tervek forrása: Budapest Fôváros Le­véltára, Pest város Építô Bizottmánya.

Next

/
Thumbnails
Contents