Budapest, 2007. (30. évfolyam)

7. szám július - B. Varga Judit: Élelmiszerbiztonság a 110 éves vásárcsarnokokban

ta az Országos Közegészségügyi Taná­csot, hogy állítsa össze a régóta követelt élelmiszertörvény tervezetét. Dr. Lieber ­mann Leó egyetemi tanár vezetésével hat tagú testület dolgozott a jogszabályon. Elsôsorban a német (1879), az osztrák (1896) és a francia (1851!) élelmiszertör­vényekbôl indultak ki, s az eredmény 14 paragrafus lett. Tanulva az elôdök hibáiból, már a címben lefektették, hogy emberi fogyasztásra alkalmas élelmisze­rek és élvezeti cikkek közforgalmának szabályozásáról van szó. A törvényja­vaslat lényeges elemei között szerepelt a hamisítás minden fajtájának betiltá­sa – beleértve a romlott vagy az éretlen élelmiszer árusítását is –, az egészséget veszélyeztetô csomagolóanyagok likvi­dálása és a felügyeletet gyakorló szervek eljárási, illetve vizsgálati módszereinek szabályozása. A vidéki településeken vegyvizsgáló laboratóriumok hiányában a törvényhatósági orvosok és az illetékes állatorvosok bevonásával képzelték el az ellenôrzést. (Vidéken 8 vegyvizsgáló állomás mûködött: Szegeden, Kolozsvá­ron, Temesváron, Kassán. Debrecenben, Keszthelyen, Magyaróváron és Pozsony­ban.) A javaslat francia mintára kitért az élelmiszer-kereskedelemmel kapcsolatos eszközök (mérlegek, ûrmértékek stb.) szabályszerû használatára is. (Minden vásárcsarnokban hivatalos mérleg is állt, melyen a vevôk a vásárolt áru sú­lyát ingyen ellenôrizhették.) A tervezet végül egy központi intézet felállítását indítványozta a törvény keresztülvitele érdekében szükséges tudományos kísér­letek elvégzéséhez, azaz az élelmiszerek összetevôinek pontos meghatározásához. Németországban és Svájcban ekkorra már a törvényt kiegészítô ún. élelmiszer­könyv (Nahrungsmittelbuch) kiadásán dolgoztak, amely a fogyasztók számára érthetô módon fogalmazta meg az egyes cikkek minôségi kritériumait és ellenôr­zési formáit. A magyar tervezet törvény­erôre emelkedése sajnos elmaradt. Így fordulhatott elô, hogy a korszak avatott publicistája, Tábori Kornél még 1915-ben is a „megmérgezett Budapestrôl” írt. A vásárcsarnokok érdeme A vásárcsarnokok alapításakor nem léte­zett más közellátási alternatíva, a nagyvá­rosok élelmiszer-ellátását Európa-szerte egy-egy nagy központi-elosztó és több, kisebb kerületi csarnokkal oldották meg. Senki nem sejthette, legkevésbé a város­vezetés korabeli ideológusai, hogy egy az utcai és bolti kereskedelem közé ékelt át­meneti rendszert valósítanak meg. (Gon­doljunk csak arra, hogy napjainkban az eredeti hat csarnokból kettô, a Klauzál téri és a Batthyány téri teljes egészében, a töb­bi pedig részben élelmiszerboltként – szu­permarketként – mûködik). A fogyasztók igénye az áru közelségére nagyobb súlyú volt a városatyák minden jó szándékú akaratánál. A centrális fekvésû csarnokok szerepét a lakóhely közvetlen közelében lévô piacok és boltok foglalták el. A csarnokok igazi hordereje a folyama­tos és ellenôrzött áruellátásban mérhetô le, általuk indult el a közellátás revolú­ciója. Mindaz, ami ezzel együtt járt, a fogyasztók életminôségét és biztonságát javította. A köztudatba olyan fogalmak kerültek be, mint az egészséges élelmi­szer vagy a megbízható termék. A köz­egészségügyi urbanizációban betöltött elôkelô szerepükkel pedig egyes háttér­tudományok (például az élelmiszer-ké­mia) megszületését is katalizálták. ● 35 BUDAPEST 2007 július Rusz Károly: Gyümölcsárusok, 1885. A budai oldalon a Tabán apró házai fehérlenek

Next

/
Thumbnails
Contents