Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Horeczky Krisztina: Budapesti tánclabor
A könnyed fölütés jegyében: Fuchs Lívia tánctörténész, kritikus a Színház címû szakfolyóiratban közölt dolgozatában sokatmondó statisztikai adatsorra bukkantam. („Tanulság...?” Színház, 2006. szeptember.) A tavalyi – anyaszomorító − évadot értékelô mûbíráló leírta, hány elôadást mutattak be hazánkban közel harminc, húsz, és tíz esztendôvel ezelôtt. Mivel – elôzékenyen – nem kívánom számokba fojtani az olvasót, csupán két évtizedet utazunk vissza a múltban. Az 1985-86-os évadban 10 társulat, 18 koreográfus és 1 „független” alkotó 45 új mûvet állított színre. 2005-2006-ban 41 együttes és 25 társulatba nem szervezôdött mûvész 146 munkáját tárták a nagyközönség elé. A vendégek mellett 98 (!) magyar táncalkotó darabját. Ez utóbbi, mellbevágó tény azt jelzi: a koreográfusképzés − a rendszerváltozást követôen − gigászi fejlôdést vett Magyarországon. Másrészt: a tánc- és mozgásmûvek készítése (a kiöregedett, kiábrándult, illetve új önkifejezési formákat hajszoló táncosok, és a szárnyaló képzeletû mûkedvelôk alá kifeszített) szociális háló. Ezen a pályán – ellentétben az elektronikus médiával – aligha lehet valaki „híres”, akár kurta tizenöt perc erejéig; ideértve hivatásuk legkiválóbbjait is. Ám: majd’ mindenki megfürödhet a rivaldafényben – legalább harminc percre. A hátam mögött tudott színházi idényben 130 – félórásnál hosszabb – táncbemutatót tartottak az országban. Ebbôl legalább száztíz-százhúsz premierre Budapesten került sor. Hogyha a naptáramat pörgetve vagy az emlékeimben kutakodva azon merengek: valójában hány említésre érdemes (tehát korántsem nagyszerû, netán fölemelô) hazai vagy külhoni produkcióra bukkantam, az összkép aggodalmat keltô. A modern, illetve kortárs opusokra vadászó kultúrkalandorok – az edzett szakmabeliekkel együtt – leginkább két objektum között ingáznak: ez a Trafó Kortárs Mûvészetek Háza és a MU Színház. Mindkét kulturális intézmény arculata markáns jegyeket mutat – és ez független a bemutatott munkák minôségétôl. Választásaikat karakteres ízlés, tudatosság jellemzi. Helyet adnak a kísérletezésnek – melynek ugyan gyakorta esik áldozatául a vakmerô nézô is. Jellemzô rájuk a nyitottság, a folyamatos útkeresés; emellett workshopokat, kurzusokat szerveznek, és a MU Színház segítô támogatást, színpadi lehetôséget nyújt a kezdô táncosoknak (MU-Terminál). A Trafó mindemellett (nemes) feladatának tekinti, hogy a közönség vigyázó tekintetét a nyugat-európai, külhoni „trendek” felé irányítsa. Mindkét játszóhely kiválasztotta, megtalálta azokat a hazai táncalkotókat, akik elsôsorban náluk kapnak állandó föllépési lehetôséget. Mindemellett: közösen megalapították a magyar kortárs tánc legkitûnôbb mûveit és azok létrehozóit elismerô Lábán Rudolf -díjat. (Mellyel ebben az évben Réti Anná t és – immár második alkalommal – Horváth Csabá t tüntette ki a zsûri.) A kortárs tánc két – túlzás nélkül állítható: missziót is teljesítô − „fellegvára” után essék szó a sokszínû 29 BUDAPEST 2007 július Budapesti tánclabor szöveg: Horeczky Krisztina, fotó: Kovács Bence
