Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Rokob Tibor: Egy patinás vendéglő tündöklése és bukása
vendéglôben, az üzletet egy éven belül államosították. A család a házban maradhatott, de a vendéglô csaknem teljes felszerelését teherautókra pakolták. Néhány berendezési tárgyhoz azonban nem nyúltak. Azt ugyanis már akkor tudták, hogy az étterem – ha más néven is, de – tovább fog mûködni! A kulcsok átadása után a házigazda hajában egy ôsz csík keletkezett. Mondogatták is, hogy „szegény Jóska, emiatt ôszült meg ilyen hirtelen!” A család havi száz forintos négyzetméter-áron bérelhette korábbi otthonát. Katalin apja nem akart a szakmában maradni. Semmije sem maradt. Volt, hogy vagonrakásból szerzett pénzt. Késôbb Soltvadkerten kezdett szôlômûvelésbe, de mindez kevés volt a megélhetéshez, így kitanulta a fényezô szakmát, és a közeli Jármûjavítóban helyezkedett el. Eközben a család háromszáz négyszögöles telket vásárolt az újpesti Szülôotthon mögött. Disznókat tartottak, és több ezer csirke tenyésztésébe fogtak. Késôbb e területet, a tízemeletes házak építése miatt – százezer forinttal kárpótolva a telek tulajdonosait – kisajátították. Ezt azonban az 1978-ban elhunyt Brunovszky József már nem élte meg. Katalin édesanyja még a hatvanas évek végén súlyos agyvérzést kapott, így élete utolsó hat évét – állandó ápolást igényelve – egy fotelben ülve kellett leélnie. Édesanyja gondozása miatt 1972-ben Katalin a kastélyhoz közeli házat vett Újpesten. Szülei halála után az asszony váratlanul László öccsét is elvesztette. Az Európa étterem felszolgálójaként dolgozó férfit tüdôrák vitte el. Jelenleg az ô rokonsága él a kúria bérelt szárnyában. Az állam csak 1995-ben kárpótolta a családot, akik kevésnek találták az összeget. Fellebbezés után végül is a megítélt pénz dupláját fizették ki számukra. Az így kapott négyszázezer forint azonban csak a családi kripta helyreállítására volt elég. A vendéglôrôl az államosítás utáni elsô napokban lekerült a volt tulajdonos cégtáblája. Ezt követôen hosszú éveken át Újpesti Népkertként emlegette a közönség. A hajdani lovarda helyén személyzeti lakásokat alakítottak ki. Ezek ma garázsként funkcionálnak. Az állami tulajdonú vendéglátóhely forgalma – múltjának és jó fekvésének köszönhetôen – egy ideig nem nagyon csökkent, ám vendégköre jelentôsen megváltozott. A szakirányú végzettségû Nyíri Csaba a nyolcvanas évek közepétôl irányította a patinás vendéglô utódját. Elôbb ide helyezett üzletvezetôként, majd önálló vállalkozóként. Leányfalu mai polgármestere 1986-ban egy szakmához nem értô ludovikás katonatisztet váltott a vezetôi székben. Mindez sokat elárul a szakma akkori helyzetérôl. Az iroda a kastélyban, konyha azonban csak az alsó épületben volt. A kilencvenes évek elejétôl vége szakadt a kizárólagos állami létnek. Az Észak-pesti Vendéglátóipari Vállalatból jött létre az a Platán Rt., amely ma is az épületegyüttes tulajdonosa. 1992 májusában az étteremvezetô – Brúnó Nagyvendéglô néven – már saját vállakozásaként nyitotta meg az üzletet. A kastélyt és a hozzá tartozó kertet ekkor már nem kapta meg. Csupán az alsó épület bisztróját alakította át étteremmé. Mellette csak a hajdani fagylaltozóból létrehozott büfé és a hozzá tartozó apró kerthelyiség mûködött. A fôépületet a részvénytársaság különbözô vállalkozásoknak adta bérbe. Elôbb használt hûtôket és tévéket, majd Hollandiából származó bútorokat értékesítettek a hatalmas termekben. Legutoljára vízi sporteszközökkel népesült be az egykor szebb napokat megélt kastély. A szörfök, kajakok reklámtáblája ma is látható. A kilencvenes évek elejétôl drasztikusan hanyatlani kezdett a forgalom. Eltûntek a rendszeresen vonatozó ingázók. Gyárak és üzemek szûntek meg a környéken. 1998-ban mindössze hat fôre fogyatkozott a személyzet. Hiába csatlakozott hozzájuk alkalmanként egyegy elektromos orgonán játszó zenész, be kellett látni, hogy a vendéglô ideje lejárt. Az emberek szívesebben látogatják az egyre felkapottabb városi szórakozóhelyeket. Néhány filmforgatástól eltekintve a Brunovszky fôépületében gyakorlatilag megállt az idô, csak a fák cserélik lombjaikat, semmi nem változik hosszú évek óta. Derce Tamás , Újpest polgármestere arról tájékoztatott, hogy az önkormányzat szeretné megszerezni az épületet. Már tárgyaltak is a Platán Rt.-vel, de megegyezés egyelôre nem született. A nagymúltú vendéglô újjáélesztésérôl azonban szó sincs. Pedig Brunovszky Katalin hosszú idôn át olyannyira bízott mindebben, hogy annak idején még egy üzletvezetôi tanfolyamot is elvégzett. Ma azonban már annak is örül, hogy a BUDAPEST felkereste, és bemutatja a család – generációkon át végzett – emberfeletti munkáját. Így az általuk híressé lett vendéglô története nem marad nyom nélkül. Vele együtt nem vész el minden emlék, amit több mint negyven éve ôrizget. ● 19 BUDAPEST 2007 július A kapu fölött még megvan a régi cégér tartószerkezete
