Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Rokob Tibor: Ötven év kesztyűben
23 BUDAPEST 2007 január Miközben Ágnes a kezdetekrôl, a bolt múltjáról mesél, folyamatosan zakatol a különleges kesztyûvarrógép. Az egymást követô történeteket csak elvétve szakítja meg egy-egy vevô. A 70-es években még egészen más volt az utca képe. Csak trolik jártak erre, autót szinte alig lehetett látni. Nagy volt a nyüzsgés, nézelôdô hölgyekkel volt tele az utca: a szemközti házak egyik emeleti lakásában menyasszonyi ruhákat és csokrokat árultak. Rengeteg vevô érkezett, még Pécsrôl és Kalocsáról is jöttek érdeklôdôk – nagy szerencséjére az akkor megkapaszkodni igyekvô boltosnak. A hófehér kesztyûkkel megtöltött kirakat hamar magára is vonta az arra járók figyelmét. A szomszédba érkezô asszonyok egyre gyakrabban tértek be Ágnes boltjába is. Nagy volt a választék, ám bôráru sokáig nem volt a boltban. Csak öt-hat év elteltével sikerült annyit összespórolni, hogy néhány kollégával közösen nyolc-tíz „kötést”, vagyis „slejfnikbe” rendezett egyszínû nyersbôrt tudjanak venni. Ezeket aztán színek szerint szétosztották egymás között, s elkészült a mûhely elsô bôrkesztyûje. A tanulóéveket is beszámítva már félszáz éve a szakmában dolgozó mester csaknem minden jellegzetes szerszáma és kelléke megszûnt mûhelyekbôl származik. Közülük jó néhányat még az Ungár család is használt a Kristóf téren. A kedves mosolyú szôke asszony nemcsak megvarrja, de ki is szabja a kesztyûket. Pedig a bôrök áztatása és nyújtása férfinak is komoly munka. Egy átlagos juhbôrbôl két pár kesztyû készíthetô. A méretezésnél sablonok segítenek. Ezt követôen a szakmában kalibernek nevezett, különbözô méretû, fába illesztett fémlapok veszik át az alapvetô fontosságú segédeszköz szerepét. Ezek egy kézi prés segítségével méretre vágják a bôrt. Ezután következhet a varrás. Az ehhez használt kesztyûvarrógép alsó szála az átlagosnál magasabban van kivezetve. Végül az elkészült darab egy kezet formázó, ötujjas vasalóra kerül. A hatalmas, csaknem egykilós olló mellett gyakran használt szerszám még az ujjak bôvítésére szolgáló, csipesz-szerû tágító vagy a jellegzetes formájú hintôporszóró. Ágnes tizenhét évig fizette a bérleti díjat. 1992-ben aztán megvette a boltot. Elégedett ember, szereti munkáját, egy pillanatig sem fáradt bele. Ennek ellenére ma már senkinek sem ajánlaná a szakmáját. Nem is nagyon van kinek. Olyan kicsi a piac, hogy a város talán nem is bírna el több mestert ebbôl az iparágból. A vásárlók többsége rossz minôségû, olcsó kínai vagy román árut vesz magának. Mióta megszûnt az Újpesti Finombôrárúgyár, a bôrhöz is nehezebb hozzájutni. A szakma ráadásul igencsak évszaktól függô. A legtöbben ôsszel és kora tavasszal vásárolnak. Új kuncsaftokhoz szinte kizárólag a régieken keresztül vezet az út. A bolt az évek során összenôtt a környékkel. A közelben élôk gyakran térnek be ide, s tartják szóval a gép mellett robotoló mestert. Népszerûségére jó példa annak a fiatal lánynak az esete, aki úgy talált a boltra, hogy csupán az utca nevét tudta. – Nagyon szerethetik a nénit, bárkit kérdeztem, mindenki tudta, hogy hol van! – jegyezte meg mosolyogva, amikor belépett. Nem jegyzi fel, ha elvállal egy munkát. Minden adatot az emlékezetében ôriz. Szereti a kihívásokat. Hozott anyagból, sôt, sokszor fénykép után is elkészít egyegy párat. Korábban gyakori megrendelôi voltak a végzôs egyetemisták, akikkel diplomaosztásukkor csak kesztyûben fogott kezet a rektor. A téli sportok kedvelôi még ma is jócskán adnak munkát. Nyáron csak hetekre szokott bezárni a bolt. Ám Ágnes ilyenkor sem marad feladat nélkül. Még a családi nyaralásra is visz magával néhány párat. Ha munkába kezd, mindig szépszámú nézôközönség gyûlik össze körülötte. De ha már a nézôknél tartunk, mindenképpen meg kell jegyezni, hogy hosszú évek óta az üzlet legfontosabb megrendelôi közé tartoznak a fôvárosi színházak. Számtalan színdarab jelmezeinek voltak kiegészítôi az Ágnes által készített mesterdarabok. Rendszeresen toppannak be a boltjába neves jelmeztervezôk, és kérik fel a legkülönbözôbb korok egyedi remekeinek elkészítésére. Munkái filmeken, televíziós produkciókban is feltûnnek. Játszanak ezek is, a gesztusokat kísérve, vagy csak úgy, hogy kinek milyen simul az ujjaira. Olyan ez, mint valamiféle varázslat. S a mesterség dicsérete. ●
