Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Hidvégi Violetta: A fal mellett és a fal mögött
A jó idôre való tekintettel a szálló udvarán lévô, fa és üveg kombinációjából kialakított kellemes nyári szalonban foglaljunk most helyet. Steingaßner (Steingassner) János szállodás a cirkuszt építô asztalos mesterrel, az onnan ismerôs Wieser Gyulával alakíttatta át (ÉB 345/1868) a Magyar Királyból áthozott pavilonját, ahol most kellemesen felfrissülhetünk. A kis pihenô után továbbsétálunk a Rákóczi út és a Puskin utca, bocsánat, a Kerepesi út és az Öt Pacsirta utca sarkán nyújtózkodó Beleznay-kerti mulatóhelyre. A névadó Somogy megyébôl származott Beleznayakat már a 14. században említi oklevél. Ez a terület 1787-tôl a család birtoka, akik a telek sarkán emelt rokokó palotában éltek, ha éppen nem hatvan szobás, emeletes pilisi kastélyukban tartózkodtak. A család nagy vagyonú tagja Beleznay János , aki a szin tén dúsgazdag Grassalkovics Zsuzsanná t vette nôül, 1748-ban úgy végrendelkezett, hogy vagyona csak a fiúágon öröklôdjön, a lányok pedig csak a fiúk kihalása után juthassanak a vagyonhoz. Ez a végrendelet számtalan perhez és a család teljes elszegényedéséhez vezetett. Tragédia is sújtotta a famíliát: 1818-ban Beleznay Sámuel t azonos nevû fia egy veszekedés során megölte. I. Ferenc fejvesztésre ítélte rémisztô tettéért. A kastély egykori kertje, ligete, melyet a mai Puskin utca felôl lehetett megközelíteni, a család kihalása után fogadósok bérleményeként közkedvelt mulatóhellyé alakult. Az 1820-as évek közepén Bihari János sokak kedvére hegedült itt az árnyas fák alatt a fehér asztaloknál. 1828-ban mintegy kétszáz fôs színháztermet alakítottak ki az épületben, melyben Balla Károly társasága játszott elsôként, majd az 1830-as évek elején Balogh István és színésztársai foglalták el. A Nemzeti Színház felépültéig ez volt a magyar társaságok játszóhelye. 1831-ben nagy tömegek befogadására alkalmas szabadtéri aréna is épült a kertben. E helyen zenekarok, daltársaságok szórakoztatták a közönséget. A késôbbiekben a kastélyban ôrizték – az Üllôi úti épület elkészültéig – az Iparmûvészeti Múzeum tervezett gyûjteményéhez beszerezett mûtárgyakat. Az egykori füvészkert és Beleznaykert között a szomszédságon kívül más rímekkel is találkozunk. Ebben a kertben is mûködött egy cirkuszépület. 1856-ban a belga Carré társulata dolgozik itt, majd 1864-ben Troost lovartársasága Suhr cir kuszával egy napon kezdi meg elôadásait. Hiába díszítette azonban épületét magyar zászlókkal és a magyar történelem hôseinek képével, fûtetlen nézôtere nem vonzotta a közönséget. Troost truppja felbomlott, vagyonát elárverezték, ezzel a Beleznay-kerti cirkusz sorsa is megpecsételôdött; 1865. március elején lebontották. A területet kicsinosították, fák és lugasok kerültek az építmény helyére. Parragh Gábor borász 1867 októberétôl üzemelteti vendéglôjét (ÉB 1164/1870) a kertben. Külföldön is fejlesztette tudását. Konyháját jó szívvel merem ajánlani minden enni szeretô embernek, pincéje kitûnô, tiszta magyar borait az igényesek is nyugodtan megkóstolhatják, nem fognak csalódni. Talán le is ülhetnénk, és egy kellemes vacsorával zárhatnánk mai kalandozásunkat. Nemcsak gasztronómiailag igényes ugyanis vendéglátónk, kultúrával is társítja szolgáltatását. Daltársulati elôadásokat, ezek szünetében jeles népzenészek mûsorát kínálja a jó falatokhoz, kitûnô italokhoz. Parragh pártfogolta a magyar daltársulatokat: „A Beleznay-kert bérlôje: Parragh Gábor, egy új magyar daltársulatot szervezett, mely kizárólag az ô helyiségében fog müködni. Miután Bakonyi társulata megvált e helytôl, a bérlô elôtt két választás volt: vagy a létezô német társulatok egyikét szerzôdteti, vagy egy újabb magyart szervezni. Amaz, (sajnos, de igaz!) több jövedelemmel kecsegtethetné, s emez több bajjal és kockáztatással járt. Mindemellett – a bérlô dicséretére legyen mondva! – ez utóbbit választá, nehogy a magyar dalelôadás tere a Beleznay-kert elvesztésével is csorbát szenvedjen. Óhajtandó, hogy a vacsorázó magyar közönség vegye tekintetbe Parragh G. ez eljárását, s ne adjon okot neki: megbánni azt, hogy nem valamelyik „Sänger-Gesellschafthoz” fordult.” - írja a Fôvárosi Lapok 1870. ok tóber 16-ki számának 1024. oldalán. Vállalkozó kedvû, ötletgazdag ember lévén 1871 ôszén még borkiállítást is rendezett mulatóhelyén. Használjuk ki a kínálkozó lehetôséget, két évtized múlva, 1891-ben úgyis lebontják a Beleznayak egykori hajlékát: a régi füvészkertben pedig már az 1870-es évektôl épülnek az egyetemi épületek a korábbi ideiglenes, egyszerû faépítmények helyére. Bejártunk egy három utca által határolt területet, mely egykor a városon kívül esett és a vásárok helye volt, késôbb természetesen vonzotta ide a vurslit, a szórakoztatást. Figyelmünket nem a nemzet színháza, hanem a mögötte meghúzódó kertekben viruló könnyû múzsa és a hétköznapi élet apró, ám meghatározó örömei felé fordítottuk. A kettô közötti kapcsolat nemcsak a földrajzi közelségbôl adódik, hanem az élet természetébôl. A nagy mûvészek maguk is itt pihentek, töltôdtek, merítettek ihletet, hiteles színpadi alakjaik megformálásához. ● 38 BUDAPEST 2007 május Parragh Gábor vendéglôje, Hild Károly, 1870Steingaßner János pavilonja, Wieser Gyula, 1868
