Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Vargha Mihály: Üveg-hibrid, megszokhatatlan
Apró építészet-kritikusi sikernek is tekinthetném, hogy nyitás elôtt a ház bejáratának üvegtetejét átalakították. Leszedték az alulfeszítéseket, amiket 2003-ban „hajborotvának” neveztem, elôször írván (Élet és Irodalom, 2003. 28. szám) a házról: „Szemben, a Kecskeméti-kapunál a zavaróan édeskés Korona szálló. Honecker-panel architektúra, tetézve a súlyos híddal – kitakarja az Egyetemi templomot –, meg a nyomott belmagasságú árkáddal. S eleinte volt még ott egy jó palacsintázó – ma bank. (Építész: Csontos Csaba, Detre Villô, 1990.) Ehhez képest az irodaház-komplexum mégis nyújt valamit, például a nagyobb tömeg széthasításával. De már itt bekövetkezett a katasztrófa. Az eredeti terv szerint csupán hidak jártak volna át a két szárny között, most éppenhogy elszakad egy vízszintes résben az elôcsarnok ferde üvegteteje és fölötte öt beszuszakolt irodaszint. Hogy a bejáratot és az elôcsarnokot fedô üvegtetô alulfeszítéseinek ormótlanságáról már ne is beszéljünk. Hajborotva.” És tovább: a Nemzeti Múzeum kitakarását bírálókkal viszont vitatkoznom kell – írtam még. Egyrészt a fák eleve teljesen elrejtik, másrészt a tulajdonképpeni kitakarás már korábban megtörtént. A telekviszonyokon pedig csak akkor lehetett volna most javítani, ha mûködne egy Közmunkatanács, vagy ha diktatúra lenne, illetve esetleg nem annyira leterhelt és sajnos sokszor nehezen moccanó városvezetés... Amely mindössze annyit tudott elérni, hogy a Múzeum utca 3. homlokzatát visszaépítsék. A reprízzel aztán az irodaház kapott egy kis gellert, jobbak lettek a belsô terei! A régi ház emeletmagasságát össze kellett házasítani az új irodaház igen nyomott, 2,4 méteres belmagasságával, ebbôl adódott pár kellemes vegyes irodatér. Nagyon lelkes tehát akkor sem voltam, csak próbáltam mentséget találni arra, hogy az építészet – a látszat ellenére – igazi „alkotó” szerepet nem vitt ebben az ügyben. Diktált, és egyre inkább diktál a biznisz. De ma már ennyire sem lennék elnézô Virág Csabával és munkatársaival szem ben. Kicsi a remény arra, hogy valamikor 5 BUDAPEST 2007 május Üveg-hibrid, megszokhatatlan szöveg: Vargha Mihály, fotó: Sebestyén László Kálvin, Kálvin – mondhatjuk fejcsóválva, most, amikor a nem túl szellemesen Kálvin Centernek elnevezett nagyobbik irodaház végre megnyílik. Majdnem négy évig állt üresen a vadonatúj épület! Aztán egyszercsak nekiálltak leverni a faszádizmussal hozzáapplikált Múzeum utcai eklektikus homlokzatot, és másodszor is bevakolták-gipszelték. 2007 áprilisától pedig a nagyobbik Kálvin téri üveg-tömbbe beköltözhetnek a bérlôk. Az együttes építése 2000-ben kezdôdött, a második, nagyobbik épület alapkôletételére 2001-ben került sor. 2003-ra elkészült, de azóta üresen állt, mert, egy sajtóközlemény szerint „az irodaház kivitelezésével a beruházó elégedetlen volt, és nem vette át a projektet a fôvállalkozó cégtôl. A problémákat jogi útra terelték, az eljárás Ausztriában jelenleg is folyik. 2006 tavaszára a felmerült minôségi problémákkal kapcsolatos bizonyítási eljárás lezárult, így hozzá lehetett kezdeni a hibák kijavításához, és a jelenlegi legkorszerûbb technikának megfelelô átalakításokhoz.“ Mindkét szárnyban elsô osztályú irodatereket alakítottak ki nyolc emeleten, melyek a földszinti átriumból két-két külön felvonóval, illetôleg a lépcsôházon keresztül érhetôk el. Az irodaház 8600 négyzetméter, földszintjén 686 négyzetméter terület áll rendelkezésre szolgáltató egységek kialakításához. Itt hamarosan bankfiók nyílik, valamint étterem és kávézó. Az épület alatti négyszintes mélygarázsban 115 gépkocsi parkolhat. Az épület átadásával egyidôben elkészült a Múzeum utca új burkolata az Ötpacsirta utcáig.
