Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Kirschner Péter: Kirakatban a városvédők
Erôs üzenete van ennek a kényszerû költözésnek. A Budapesti Városvédô Egyesület a lebontott Úttörô Áruház üres telkére nézô üzlethelyiségben dolgozik mostantól. Itt talált otthont immár kerek negyedszázada folyó tevékenységének irodája, közösségi terei számára a határozott programmal mûködô civil társaság. S a lepusztult, leragasztott kirakatok szomszédságában máris felhívta magára a figyelmet rendezett kirakataival, kiadványainak itt bemutatott gazdag kínálatával. Rövidesen pedig a régi Rákóczi út hangulatához illô programokkal, kiállításaival is becsalogatja majd az erre járókat. Aki korábban megfordult az erôsen lelakott, korábbi városvédô-központban, az Eötvös utcában, annak mindenképpen üdítô ez a változás. Vitkay Katalin, az egyesület titkára és minde nese sohasem szeretett reflektorfényben dolgozni. Most mégis örül hogy a kirakatba kerültek, nagyobb a nyilvánosság. A kíváncsiság hozta be azt a hölgyet is, aki régóta kereste Ráday Mihály egyik könyvét, és – milyen szerencse! – még dedikáltathatta is most az elnökkel új tulajdonát. A XII. kerületi Jókai kertért aggódó lokálpatrióta is véletlenül esett be az ajtón, és kapott segítséget a védettség megszerzéséhez. Mint a napilapok híreibôl máris tudható, nem eredménytelenül. Ez is az új helynek köszönhetô. A Budapesti Városvédô Egyesület jövôre lesz negyedszázados. Történetük során sokadszor költöztek. A Gerlóczy utcai városházi irodák után a nagyobb önállóságot nyújtó Bástya utca következett. Majd az Eötvös utca 10., ahol tágasabb otthonban, kényelmesen végezhettek egyre többféle munkát, a megfáradt épületben berendezett pompás Podmaniczky-terem pedig Budapest egyik igényes kiállítóhelye lett. A kerület tervei szerint abban a házban a most kezdôdô átalakítások után Erzsébetváros új kulturális-közösségi intézménye kap majd helyet, az egyesület pedig újra költözött. Új otthonuk az 1894-ben épült Wagner-ház, amelyet a 19. század jeles mestere, Wagner János épített sa ját építészeti mûködésének ötven éves jubileuma alkalmából. Ez magyarázza, hogy a bejárat két oldalát díszítô puttók miért az építészet szimbólumait, az építômesterek szerszámait tartják a kezükben. A tetôfelépítmény érdekessége volt a velencei oroszlánok ôrizte pajzs, s rajta a WJ monogram meg a díszes, fémbôl készült szellôzôablakok. Ez utóbbi elemek sajnos mára áldozatául estek a tulajdonosok gondatlan felújításának. A pompás neoreneszánsz udvar azonban érintetlen. Méltó környezetet teremt, s itt talán végleges otthona lesz Budapest legrégebben mûködô civil szervezetének. Kirakatban a városvédôk szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László 38 BUDAPEST 2007 március CIVILIÁDA
