Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Kirschner Péter: Kihelyezett kormányülés
Milyen példát lát, milyen utat mutat ma Kossuth Lajos a róla elnevezett téren? E kérdés felvetése azért jogos, mert Horvay János egykoron itt felállított Kossuthemlékmûvét éppen pesszimizmusa okán távolíttatta el a Révay -féle kultúrpoli tika, és helyére 1951-ben új pályázattal került Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kocsis András és Ungvári Lajos közös alkotá sa. Goda Gábor író, akkoriban a fôvárosi polgármesteri titkárság kultúrpolitikai ügyeinek felelôse keserûen így írt errôl: „Elvitették velem Kossuth szobrát, azzal az indoklással, hogy egy forradalmárt nem lehet ilyen rosszkedvûnek ábrázolni. És helyébe Kisfaludi Stróblt bízták meg, egy utat mutató Kossuth ábrázolásával.” A megrendelô határozottságát mutatja, hogy amíg az eredeti szoborcsoport pályázati felhívása és felállítása között közel negyedszázad telt el, addig Révay József már 1952-ban avató beszédet mondhatott a Kossuth téren. A szoborcsoport elbontott alakjai 1959-ig pihentek az Új Köztemetôben, mígnem 1959-ben az Esti Hírlapban megjelent a Fôvárosi Tanács hirdetése: bárki elviheti a szobrokat, ha vállalja a közel 200 ezer forintos szállítási költséget. A hirdetést elolvasta Antal István , Dombóvár akkori tanácselnöke, és intézkedett. Kossuth és egykori minisztertársai szoboralakjának újabb, húsz éves kálváriája kezdôdött, amelynek végén, 1973-ban megtörtént a szoborcsoport ünnepélyes felavatása a dombóvári Béke Parkban. Horvay János budapesti és bécsi tanulmányai, franciaországi, olaszországi és amerikai tanulmányútja után Róna Jó zsef mûtermében kezdett dolgozni. Ek kor nyerte el a ceglédi Kossuth szoborra szóló megbízást. Az ô alkotása többek között Herman Ottó szobra (Múzeumkert), Gárdonyi Gézá é (Gárdonyi tér), Beethovené (Városmajor) és a New York ban felállított Kossuth-szobor is. 1894 márciusában, már a Kossuth halálát követô napokban a fôváros közgyûlésén javaslatot tett Polónyi Géza országgyûlési képviselô, hogy „az ország költségén sír emlék, Budapest fôvárosában pedig szobor állíttassék fel; ... a Hatvani utca Kossuth nevét viselje.” Nyomban létrejött a Kos suth Lajos Emlékének Megörökítésére Alakult Országos Bizottság. Ki hitte volna akkor, hogy céljának eléréséig 33 év fog eltelni? A nehézségek egyik oka volt, hogy a nagyszabású emlékmû tetemes költséget igényelt, továbbá az „Ország ház ugyan külsôleg készen állt már, de az elôtte való tér még rendezetlen volt”. A pá lyázat kiírására végül 1903-ban került sor, amelyet több forduló, a helyszínrôl vitázó közgyûlések, fellebbezések után 1908-ban véglegesen Horvay János nyert el. Erre a célra felépített mûtermében 1914-re lényegében készen állt az emlékmû. Akkor azonban kitört a háború. A mû befejezésére és felállítására 1927-ig kellett várni. Ha – egyes javaslatokra hallgatva – még egy évet várnak, New Yorkban elôbb állt volna Kossuth-szobor, mint Budapesten. A kétszeres embernagyságú, ruskicai márványból készült, kilencalakos szoborcsoport közepén Kossuth elôrelépô alakja volt látható. Horvay „nem pályájának dia dalaiban, szenvedélyes tettvágyában, hanem mintegy a szabadságharc szomorú befejezése után ábrázolja hosszú tógában – mint magvetôt – aki a függetlenség nagy eszméjét hinti el a nemzet lelkében.” A pénzügyminiszter Kossuth mellett jobbról és balról minisztertársai állnak. Balra Batthyány Lajos mi niszterelnök, kezében törvénykönyvvel, jobbra pedig Szemere Bertalan belügy miniszter, majd kettôs szoborcsoportokban Deák Ferenc igazságügy-miniszter és Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, gróf Széchenyi István közmunkaügyi és kereskedelmi miniszter, báró Eötvös József vallás- és nevelésügyi miniszter, Klauzál Kihelyezett kormányülés Az elsô felelôs magyar kormány szobra a dombóvári Szigeterdôben „Azon nemzet, mely értékeit veszni hagyja, saját síremlékét készíti.” /Ipolyi Arnold/ szöveg: Kirschner Péter, fotó: Bérdi Gábor 20 BUDAPEST 2007 március
