Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Buzinkay Géza: A negyedik hatalmi ág elhagyott palotái

2 BUDAPEST A Légrády Testvérek újságpalotája az 1930-as években AZ ÚJSÁG ADDIG A NÉHÁNY PERCIG ÉL, AMÍG ELOLVASSÁK. És az intézmények, amelyek létrehozzák? Valószínűleg még a megrögzött újságolvasók sem tudnák megmondani, hol szerkesztik, hol nyomtatják kedvenc (vagy nélkülözhetetlen rossz) lapjukat. Zárójelben megjegyezve: a televíziók többmilliós nézőtábora sem ismeri azt a helyszínt, ahonnan napjának több óráját kitöltik. A média csak mint gyorsan avuló termék van jelen Budapesten, és nem városképformáló tényező. Pedig egy évszázadon át a modern nagyváros belterületének markáns pontjait formálták az „újságházak", fellengzősebb névvel az „újságpaloták". Igaz, a hírlap is más volt, amelynek hatalmát kívánták kifejezni. Mára kevés maradt belőlük, amelyik még áll, az is felismerhetetlenül megváltozott funkcióval. A negyedik hatalmi ág elhagyott palotái Nemrégiben búcsúzott a Budapest is - a magyar sajtóélet minden valamire való lapjával együtt — a Blaha Lujza téri sajtószékháztól, miután csak egy tátongó gödör maradt a helyén. Ez az épület volt az utolsó a sorban: a sajtó (média) kivonult a város magvából. Már a reformkorban Pest lett az ország kereskedelmi és kulturális központja, s ennek nyomán a magyar sajtó centruma is. Az 1840-50-es évek néhány ezres példányszámú lapjainak nyomdász-kiadói közül csak néhánynak volt sajtóvállalkozói vénája — ilyen volt Landerer társa. Heckenast Gusztáv, a másik Gusztáv, Emich és a Pollák testvérek —, akik aztán szerepet játszottak a sajtóbirodalmak fél évszázaddal későbbi kiépítésében. Heckenast kiadójábólnyomdájából lett a Franklin Társulat Bt., Emichéből az Athenaeum Bt., Pollákék Buzinkay Géza