Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Kirschner Péter: A város kultúrájáért

BUDAPEST 39 Sebő Ferenc: A városi népzene gerillái voltunk Építészből lett népzenész, és érdekes módon mindkét „szakmája" Budapesthez köti igazán. Azt mondja most: „Először nem értettem, mint keresek itt, de az indoklásból megértettem, hogy mások is megértették: a táncház mozgalom a városokból indult ki, mint afféle népzenei gerillamozgalom. Utólag már inkái)!) a polgárosodás első jeleként értékelem, az emberek tudatosan kezdték keresni a hagyományt. Ami még izgalmasai)!). hogy a táncházmozgalom Budapestről sugárzott ki az egész Kárpátmedencére. Itt tanítottuk a gyerekeket, tanfolyamokat szerveztünk, itt működtek a klubok. Színtiszta városi mozgalom ez, hiába dumálnak nekem az új falusi népművészetről. Azok voltak a gyökerek, amelyekből egy új városi kultúra jött létre. Keletkezésének és népszerűségének okát abban látom, hogy a történelem viharai miatt nálunk a falusi kultúra maradt meg viszonylag épségben, háborítatlanul. Ez a népművészet hagyományunk része, amelyhez érdemes visszanyúlnunk, mint Európában egyedülálló értékhez. Az is jellemző, hogy mozgalmuk már indulásakor „internacionalista" volt. Egyszerre kezdtük a széki magyar és a magyarországi román táncok betanulását. Fityiszt mutattunk a mesterségesen gerjesztett megosztottságnak. Azután jöttek a bolgár, a szerb, a zsidó és a görög táncházak, meg ki tudja, hányféle még. Az egymásból épülő táncok Európa középkori történetét idézik fel, amikor természetes voll, hogy Párizsban is ezeket járták. Most ismét időszerű beszélni arról, amit Bartók Béla felfedezett: hogy kulturális gyökereink közösek. Különös fejlemény: Japánban, Amerikában is divatos lett a táncház. A zenetanítás Kodály-módszere mellett már. ugyanúgy einlegelik a tánctanítás Timár Sándor-féle módszerét. A szabadidő-eltöltés európai modelljét, ami az emberekről, emberi kapcsolatokról, a boldogságról szól. Szikora Tamás: Az életem nyitott doboz... A nyolcvanas évek elején láttam Titus Carmell és Donald Judd műveit naturális fadobozokról, de igazán erős hatást Schaar Erzsébet szék-sorozatai gyakoroltak rám. A rádöbbenés év-pillanatai. Az emberi sorsok, ezen belül a nő-férfi viszony sajátos kifejezése a dobozokon keresztül — az egymásmellettiség és az eltávolodás —, ez már a saját felfedezésem. Lassan negyed százada találtam rá erre a sajátos nyelvre. Öt év ceruzarajzai után 1987-ben, a Dorottya utcában leptem meg a közönséget a felnagyított, festett rajzváltozatokkal, a hullámpapírból és polisztirolból épített installációkkal. Közben szenvedélyes bámészkodtam a régiségek piacain: a fadobozok az egymásra épült, miniatürizált kis gótikus templomok élményét jelentették számomra. Mint minden 20. századi magyar művésznek, nekem is meghatározó voll pályámon a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulója, a nehezen kiküzdött — talán ezért is nagyon értékes -, egy párizsi művészkolónián, a City Internationale des Arts-ben eltöltött pár év. Különleges élményekkel, művészi találkozásokkal, beszélgetésekkel, emberi és szakmai töltődéssel. Ekkorra már beérett egy kedves régi belga barát, a genti múzeum igazgatójának, Jan Hoetnek tíz évvel azelőtti, sorsdöntő felszólítása: „A szürke kockaházak és sárga villamosok között találd meg a magad nyelvét!" Ebből az indíttatásból alakult ki az emberi viszonyok kifejezése a dobozok közvetítésével. A krilikusokkal ellentétben mégis úgy gondolom, hogy közelebb áll hozzám Goya vagy Rembrandt, mint a konstruktivizmus. Visszahúzódtam mostanában kissé, ezért is lepett meg az elismerés. A Kossuth-díj után ez a legmagasabb kitüntetésem, amiről talán mások is tudomást szereznek. Meri nem figyelünk egymásra úgy, ahogy kellene. Adja fel a a leckét! Rejtvényszerkesztőnek hívjuk! Küldjön be egy fotót, amit Ön készített egy budapesti épületről, annak részletéről, a város valamely díszéről. A beérkezett fotók közül választjuk ki azt, amelyet következő lapszámunkban, mint rejtvényfeladványt teszünk közzé, megpályáztatva az olvasókat: ki mit tud mesélni a kép tartalmáról, sikerült-e azonosítani a felvételen szereplő objektumot. A témakör hónapról hónapra változik. Most az atlaszok, kariatidák fotóit várjuk, hogy a beküldött felvéte• lek egyikét márciusi számunkban, rejtvényként bemutathassuk. A fővárosi épületek homlokzatát, kapuit díszítő atlaszokról, karialidákról készült felvételeiket február 28-áig küldjék el címünkre (BUDAPEST szerkesztősége, 1089 Budapest, Elnök utca 1., a borítékra írják rá: Adja fel a leckét!) vagy a budapest@mail.tvnet.hu e-mail címre. A kiírás részleteit honlapunkon is elolvashatják: http://budapest.neuropolis.hu/fotopalyazat/ Jl Pro Cultura Urbis Pro Cultura Urbis