Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Szöllősi Ferenc: Mészárosok mentek, jöttek

7.U BUDAPEST gadtak, kiváltságokat élvezett. Es tűrte érte a kötelmeket. A mesterek leányai, de még az özvegyei is csak céhheli férfihoz mehettek, máskülönben kizárták őket. (De kötelező azért nem volt új férjet választania az özvegynek, saját nevén űzhette tovább az ipart, ha talált megfelelő segédet.) A többi céhben is általános volt, hogy a legények éveken át szolgáltak, majd a végül felkínált mesterjogért díjat fizettek. A jövendő új tagtól megkövetelték, hogy nős legyen vagy egy éven belül megnősüljön. Miért? Mert az aszszony kellett az inasok ellátásához, a műhely vezetéséhez. A budai mészároscéh azonban más feltételt is szabott: csak a mesterek leányai és özvegyei feleségül vétele esetén vette fel a céhbe az új jelöltet. Az új nemigen volt már ifjú: egy mester neve átlagosan alig tucatnyi év listájában szerepel, márpedig a kimaradása döntően azt jelenthette, az illető örökre letette a bárdot, elhunyt. De egy röpke megjegyzésig visszatérve a boldog ifjúságra: eljegyzéskor, esküvőkor a legény köteles volt lakomát rendezni valamennyi mester számára. A tagok bérelték a székeket a céhtől, az két mészárszéket saját rendelkezésre is fenntartott; ezeket azonban évente más-más mester kezére adta, akik szintén fizettek utánuk (aztán közben vagy szüneteltették a sajátjukat, vagy nem.) A céh élén két céhmester állott. A tagok rendszeresen összeültek — mindig másnál — szabályokról, anyagi ügyekről tárgyalni, a legfőbb ülés farsangkor volt. ilyenkor mérték fel a közös vagyont. A céhlakomák költségét közösen állták. Mivel a vagyon egy része a környező hegyoldalak szőleiben feküdt, a saját hús mellé saját bor is olcsón került. Hogyan forgatták még a pénzt? Ahogy csak módjuk volt. A céh kiadta egyik házát egy Giovanbattista nevű olasz kereskedőnek, aki egyébként üzletfele volt, bőrökkel üzletelt. Tartott a céh lovakat; kelletlek azok, már csak ahhoz is, hogy a Duna menti vágóhídtól a várbeli boltokig fuvarozzák fel a húst, a vágóasztalokat, sátrakat a piacokra. A mészárosok ráadásul nemcsak marhát, hanem vadat, sőt halat is árulhattak - a halászcéh örök neheztelésére —, márpedig az idő tájt a folyón még óriási vizák, tokhalak úsztak fel a tengerről. Nem akármilyen üzletet adott ez a mészárosoknak, hiszen az évnek talán a harmada is böjti napokból állt. („Csöndes, mint böjtben a mészárszék" — tartja a régi mondás.) Ha nekik nem kelleltek az igáslovak - az egyik mester tartotta őket, fizetett neki értük a céh -, kiadták őket bérbe. A céh működtetett továbbá fagygyúolvasztót a mesterek számára, akiktől folyamatosan átvette pénzért a zsiradékot, és akkor adta el, hajó ára lett. Vásárolt sort is, amelyet aztán a tagjainak adott el. A könyvben rég elfeledett utcanevek bukkannak elő: Nemesember utcája, Heringes lépcső, Cserbokor utca. Ez utóbbi egy mészáros neve is volt: Stefan Chierbokor. Magyar-e, német-e? Bizonyára az előbbi. A német céhben. Nem egymaga volt magyar. Egymás mögött szerepel például az egyik listán Kasper Grimel, Farkas Péter, majd Hans Antalin után Chierbokor. Nincs nyoma, hogy a felvételnél kizáró ok letl volna a más nemzetiség. A könyvet német nyelven vezették, a vezetéknevet hol így, hol úgy írták bele - ha egyáltalán sor került rá —, nehéz egyértelműen megjelölni, hány magyar is volt a szervezetben. Csupán következtetni lehet rá, hogy Budán voltak céhen kívüliek is (hacsak nem a magyar céh tagjai), mert egy bejegyzés szerint két szombathelyi (a Szombathelyi kapunál működő) — Benedek és Bertalan nevű — szakmabeli kölcsönt kapott, s ők „nem tagjai a céhnek". Kölcsön a főnemesnek A történelem nagy eseményeiről máshol olvashatunk. Bakócz Pál római kalandja, a keresztes háború meghirdetése, a parasztlázadás vérbe fojtása, a négyszázezer forint adóssággal elhalt Ulászlói követően tízévesen megkoronázott II. Fajos küszködése az oligarchákkal bizonyára sok beszédtémát adott, de olyan kihatásuk nem volt, hogy ilyen textusok belekerüljenek a céhkönyvbe. Itl arról értesülhetünk, hogy egy vásár alkalmából Benedek mester kapott 65 forintot bőrök vételére, de mivel még adós volt 45 bőr árával, csak kezessel tehette meg. (Michael Poss volt budai városbíró vállalta érte a felelősséget.) Butola mester is 66 forintot kapott, Ambrus mester kezességével. „Böjt második vasárnapján, amikor a vágópadokat és a legényeket szétosztják, akkor kapott Stephan Plossl mester öt forintokat a ládából, A heti vásárok helyeit a legények számával együtt állapítjuk m eg." De, lám, 1513-ban egy főnemes is felíratott a listára. Paky János két forintot kapott, s a pénzkezelő Farkas mester maga vállal érte kezességei. Ez azért sokat mond. Paky három év múlva tanácsnoki rangban a gyermek király egyik gyámja lesz, ugyanakkor az ország