Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Marafkó László: A szellem helye - Távol az ifjúságtól

BUDAPEST 12 A szellem helye Távol az ifjúságtól Arthur Koestlert MEGIDÉZI Marafkó László FOTÓ: Sebestyén László Mintha a Montparnasse boulevard-on járnék. A csenevész platán is arra emlékeztet. Mintha. A Bartók Béla útnak (akkor Horthy Miklós út volt a neve) még az íve is olyan, mint a La Coupole, a Le Dome vagy a La Rotonde kávéház környékén. Csak egy kicsit kisebb. Itt volt a Hadik, ahol Karinthy meg Józsej Attila, meg a többiek... (Bár Attilával a Japánban is, meg a Centrálban meg másutt is.) Értelmiségi gettók abban a reménytelenül pezsgő városban. Ezek a házak ill, a kanyarulatban még a Monarchiát idézik. A Hadik helyén mosl kiállítóterem. Legalább a tere megmaradt s nem McDonald's terpeszkedik benne. A mellette levő épületet még Lechner tervezte. Egyszerű, vakolatlan téglák. De. De a pincehelyiségbe vezető lépcső felett: „Mind your head." Nekem mondják?! Ide, egy teljesen más hangulatot árasztó söröző neve alá? Talán inkább az ízlésemre vigyázzak. Hát igen, a stílustalanság, ez a legveszedelmesebb egy város éleiében. Minden város növekszik, burjánzik, mint a koralltelepek - de a korall ismeri a saját rendeltetését. Egy város belső parancsát a lakóinak kell érvényesíteni, közöttük kell lennie annak, aki az átörökítés kódját ismeri. Firkák a falakon. Firkák az emlékezet falán. Módszeresen űzi ezt, akinek annyiszor kellett — szemrebbenés nélkül - ellenséges határokon átjutni, mint nekem. Valódi papírokkal, más gondolatokkal. Néha rendőrségi meghallgatásokra, elvétve kivégzésre várva. Ettől aztán foszlányokról, gyufacímkékről, szalvétadarabokról is eszébe jutnak fontos adatok. Edzés kérdése. A Bar du soleil című drámámat franciául írtam. 1933-ban Moszkva után Bécsen keresztül Budapestre jöttem, s Németh Andor közvetítésével Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház igazgatója megvette, aztán elállt a bemutatási tervtől. Elveszett, s újra kelleti írnom angolul. Sikerült. Fejből. Németh Andor vezérelt kávéházról kávéházra. Szegény Karinthy Frigyes. II. G. Wells formátumú író voll. Lehetett volna. Arankával és annak hódolójával a Hadik asztalánál milyen esendőek voltak. Ügy sodorta le magáról azt a nyegle ifjút, felesége barátját, mint egy bernáthegyi a rá-ráugró pincsit. Attila. Zseni volt. Elviselhetetlen. En sem vagyok kivétel, ami a türelmetlenséget illeti.Megszakítottam vele a kapcsolatot, amikor egy alkalommal, hoszszabb távollét után találkozva, jöttömre még csak fel sem állt a kártyaasztaltól. Mindamellett már akkor világirodalmi rangú költőnek tartottam, s mindenkit megelőzve angolra fordítottam a verseit. Mint megírtam: „József Attila - nemzedékének legjobbjaihoz hasonlóan — kommunista volt. De elfordult a mozgalomtól, amelynek torzulása épp a legjobbak közül sokaknak az életébe vagy a józan eszébe került. Amint a legjobbak közül sokan, ő sem volt rá képes soha, hogy csalódottságán úrrá legyen. Soha nem tudott megszabadulni a gyűlöletnek és a szeretetnek attól a keverékétől, amely a párthoz fűződő érzelmeit jellemezte, ahogy senki sem volt erre képes közülünk, ha ebbe az érzésbe belekóstolt." Egy másik költő, jóval később, a nyolcvanas években azt írta a harmincas évekbeli futó találkozásunk alapján: „Moszkvából jövet és a spanyol polgárháborúba tartva ugyanis néhány napra kiszállt Pesten Arthur Koestler, pihenőül Koestler a Zeppelin fedélzetén (1931)