Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - Rokob Tibor: A négy Wassel mutatványa - Magánfrontok a katonai hivatalban

BUDAPEST 55 A négy Wassel mutatványa Magánfrontok a katonai hivatalban KÖZREADJA: RokobTibOf A Vörös Hadsereg három nagyobb hadművelete után, 1944 ka­rácsonyára vette körbe Budapestet. Még az ostromgyűrű létre­jötte előtt Jelmerült a német vezetésben, hogy Róma és Firenze példájára Budapestet is nyílt várossá teszi, ám ezt Hiller elve­tette. Ragaszkodott a főváros védelméhez házról házra, tekintet nélkül a civil lakosságra és a várható károkra. A front közeled­tével általános és teljes mozgósítást rendeltek el. December 10-én a katonaszökevények és a védelmi harcokat szabotálok szá­múra teljes statáriumot vezettek be. Hitler december elején Karl-Pleiler Wildenbruchoí, a Waffen SS IX. hegyi hadtes­tének vezérlő SS-tábornokát nevezte ki a „Budapest erőd" élére. Mivel a szovjet tüzérség már december 25-én aknavetővel lőtte a sas-hegyi Notre Dame de Sión apácazárdában berendezkedett német hadtestparancsnokság épületét (ma: Arany János Gim­názium), így az előbb a Sándor-palotába, majd január elején az alagútból nyíló kormányóvóhelyre költözött. A front 1945 január közepén már a Nagykörutat is elérte, így a Mária Terézia laktanyában működő, kizárólag Budapest katonai rendészeti és adminisztratív ügyeit intéző- Csipkés Er­nő ezredes vezette — magyar városparancsnokság is odamene­kült, K.-P. Wildenbruch csak január 17-én este kapott engedélyt Pest kiürítésére. Egy nap múlva aztán az utolsó budapesti híd, a Lánchíd is levegőbe repült. Nyolcszázezer budapesti óvóhelye­ken és otthonában élte át az ostrom 102 napját, mígnem aztán ötvenegy esztendeje, egy hideg februárban eljött a nap, amikor véget ért minden, ami addig volt, s elkezdődött valami más. Huszonkilenc éves koromban, 1944 nya­rán a postás egy nevemre szóló térti ve vé­nyes behívót hozott. Ennek értelmében mint női honvédelmi munkaszolgálatos­nak a volt Mária Terézia laktanyában Csipkés ezredesnél, az akkori várospa­rancsnoknál kellett jelentkeznem. Gép­írónőként dolgoztam, de feladataim közé tartozott, hogy telefonon értesítsem a romeltakarítást végző munkaszolgála­tosok vezetőit a várost ért légitámadások­ról. A Városparancsnokságon érvényes pecséttel ellátott nyomtatványokhoz is hozzájuthattam, amelyek közül jó né­hányat eltulajdonítottam, hogy munka­szolgálatos ismerőseim számára szabad mozgási lehetőséget biztosítsak. Nem is volt semmi baj, minden ment a maga út­ján. Három fivérem katonaként harcolt. Két bátyám a fővárostól távolabb, míg öcsém a Hajógyári szigeten szolgált, mint utász. 0 járt a legrosszabbul, a je­ges Dunában állva kelleti deszkahidat ácsolnia. Látkép az égő várral, a Gellért-hegyről, 1944

Next

/
Thumbnails
Contents