Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Ráday Mihály: Segítség Erdélyben

29 BUDAPEST • ' •• t'f fffl Segítség Erdélyben SZÖVEG És FOTÓ: RádayMihály Nehéz helyzetben vannak a magyar műemlékek Erdélyben - közismert köz­hely, de igaz. Ott sem tudják a hívők fenn­tartani a templomukat, ahol még szám­szerűen elég lehetne ehhez a helyi kö­zösség. I lát még ott, ahol fogy, vagy már többségében vagy egészében más ajkú, más vallású nép él a településen. Jelleg­zetes az eset Némán (Nima - románul). Néma — nomen est omen - középkori templomára most megint ráépítik a fö­démet, mert a már magyarok nem lakta, nagy falu közepén álló. középkori falfes­tésekkel is díszített épület födémszerke­zetének, berendezésének, kapuinak rendre lába kél... A mi Kulturális Örökségvédelmi Hi­vatalunk egyik előírt feladata a határo­kon kívüli magyar örökség értékeinek a megőrzése, védelmének, felújításának támogatása. Az erre szánható pénzügyi és a szakmai közreműködés sokszoro­sára lenne szükség, de ahová eljut a se­gítség, látványos eredmények születnek. Az egyházi építmények sorában a leg­frissebb örömök között megemlítendő a Nyárád-mentén a mikházai (Calugareni) ferences kolostortemplom és Nyárád­szentlászló (Sanvasii) unitárius templo­mának helyreállítása, a legnagyobb gon­dok egyike pedig Hadad (Hodod) közép­kori eredetű, az alatta lévő vízér mosta talaj miatt félig összeomlott református templomának mentése. Az egy ikről kicsit részletesebben. Míg Néma újra és újra veszélybe ke­rülő kis temploma dombon, az erdősült növényzet takarásában áll, a Csicsó (Ci­ceu) felé vezető útról tisztán látható a mezőben magányosan álló és csak föld­úton megközelíthető, kis körítőfallal is erődített gótikus templom Csíkdelne (Delnita) közelében. Keresztboltozatos szentélyéi az 1500-as évek elején emelték, de a másodlago­san beépített kőtöredék és 14. század elejei írásos emlék is igazolja románkori eredetét. 1673-ban végzett felújításakor készítették a templomhajó festett kaze­ttás mennyezetét. Szárnyasoltára 1675-ből, régebbi harangja 1748-ból, orgoná­ja 1834-ből való. Az 1860-as években, majd 1934-ben, utoljára pedig az 1970-es években tatarozták, de most ismét beavatkozásra volt szükség. A 2001-ben elkezdett munkálatok 2007-re fejeződnek be. Ki­javították az 1970-es tatarozás hibáit, az eltelt több mint három éviized alatti gondozatlanság okozta károkat. Megerő­sítették a tető szerkezetét, s a padlás­térbe épített úgynevezett „vendégtetőv­el" védik még jobban az értékes — és me­gint restaurált — deszkamennyezetet. A munkákmintegy tízmillió forintnyi mag­yarországi támogatásból valósultak meg. Barokk-kori a templom nyugati kar­zata, s ilyen volt a déli főbejárat előtti kapuzat, portikusz is, amit 1934-ben már elbontottak, hogy föltárják a középkori részleteket. Most a külső falra, a restau­rált falképek fölé védőtetőt szerkesztet­tek, amely jobban védi majd a becsapó esőtől és a túl sok napsütéstől a gótikus kőkaput, s fölötte a három osztású falképet, mely a megfeszített Jézust áb­rázolja Szűz Máriával, Magdolnával és siratóasszonyokkal, valamint Szent Mi­hály és Szent Péter alakját. A körítőfal, a benne elhelyezett feli­ratos táblák és a cinterem sírköveinek állagmegóvására is sor került a magyar támogatással folyó műemlékmentési munkában a Szent János templomnál, Csíkdelne közelében, Erdélyben.

Next

/
Thumbnails
Contents