Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Buza Péter: Csillag(ász)lesen a vén Budán

508 BUDAPEST Csillag(ász)lesen a vén Budán » ELTARTOTT EGY IDEIG, mire sikerült azonosítanom az épületet, amelynek jól látható homlokzata a tájat néző objektívhez annak idején a legközelebb eselt. S amelynek tetőzetét az a különös, két félkörből, talán csúszósínekből álló részlet tagolja, amelyhez hasonlót soha, egyetlen városképen sem láttam. Egészen addig, míg ezen az 1880-as években készült Weinwurm-felvételen fel nem fedeztem. Ev vége van, a számvetés hónapja. Eltér talán ilyenkor néhány személyes fordulat. A sokasodó publikációk után, amelyek mind Budapestről szólnak, s amelyek alatt vagy fölött a nevem olvasható, kivételesen talán megengedhetem magamnak. hogy elárul jam: mi az. ami miatt hónapokig el-elbíbelődöm egy. a mostanihoz hasonló rejtvénnyel. A kíváncsiság hajt. A közönséges, az egyszerű kíváncsiság. A jutalom pedig: a megfejtés. Már ha éppen sikerül a rejtvény végére jutni. Ilyen történet lesz ez is most. A kíváncsiság vezeteti el nyomrólnyomra odáig, hogy elmondhatjuk: talán a szaktörténetírásnál is többet tudunk ma arról, kik voltak azok a férfiak, akik az amatőr csillagászai szenvedélyének hódoltak a kettős városban azokban az évtizedekben, amikor ennek a rendszeres égvizslalásnak éppen nagy volt a divatja. Amikor tulajdonképpen megszületett maga a modern hazai tudománya is, nem itt persze, sőt, innen igencsak távol, a Felvidéken, Ogyallán, ahol egy gazdag földesúr lett a csillagokra, égi jelenségekre vonatkozó kutatás nagy magyar megújítója az 1870-es években. Konkoly-Thege Miklósnak hívták, s róla szinte minden fontosat tudunk is, ami ezzel a