Budapest, 2006. (29. évfolyam)

2. szám február - :-( Tükörtopik :-) - A hajléktalanokról

BUDAPEST 5 szere kiállja az összehasonlítás próbáját mind kiterjedtségében, mind a speciális kezdeményezések terén. Azonban az a következtetés is levonható a tapasztalatoki»')!, hogy csak nagyon határozott és célratörő változtatási szándék esetén lehet gátat vetni annak, hogy újabb és újabb polgárok kerüljenek ilyen élethelyzetbe, vagy elérni, hogy kimenekülhessenek annak szorításából, poklából. S az ezeket a célokat szolgáló eszközök terén sajnos még nem álljuk ki az összehasonlítás próbáját. Száz évvel ezelőtt a Hajléktalanok Menhelye Egylet menedékhelyén a szalmazsák felett ott voll a kalaptartó, nehogy a fejfedőnek baja essék. Ma már a hajlék nélküli emberek nem hordanak ilyen kényes ruhadarabot, de szerencsére nem szalmazsákon kell megpihenniük. Almukban mégis ugyanaz! szerelnék. amit Ady Endre verse a nevükben iizen: „ Tiszta ágyat és tiszta aszszonyt... / Kicsit több bért, egy jó tál ételt, / Foltatlan ruhát, tisztességet, / S emberibb szavakat. :-(Tükörtopik:-) Négy évvel ezelőtt indult az Index internetes fórumon egy topik Rudapesl Anno címmel. A nyitó bejegyzés a város múltját felidéző történetek elmesélésére, a nagyvárosi folklór bemutatásra hívott fel, ám az évek alatt összegyűli több ezer hozzászólás a téma gazdagságából adódóan többször is elkanyarodott. s ha nem is tudományos igényességű, de, a fővároshoz — leginkább annak közeli és távoli múltjához — kötődő online „beszélgetéssé" alakult. Nemrég a fővárosi hajléktalanokkal kapcsolatban voll néhány hozzászólás — a jelenség a fórumozókal is megosztotta. Hamster: Szóval lehel, hogy most esik majd nulla alá a népszerűségi mutatóm, de nem azért lizelek ezerféle adót, hogy utána a sajál városomban olyan talajrészeg és büdös embereket (nekem csak velük van bajom, nem általában „a" hajléktalanokkal!) kerülgessek közterületen, akiknek néha több napi anyagcseréjük (odavissza irányban) megtalálható az öltözékükön, és akik miall én roszszul érzem magam. Ez nem kirekesztés, hiszen a vége úgyis az, hogy ők elloglalják az aluljárókat, én meg elkerülöm emiatt ezekel a helyeket. Konkrét dolgokkal van bajom, nem azzal, hogy valaki az utcára kerüli, mert az sajnos könynyen megeshet szinte bárkivel (veled is, velem is!). Hanem, hogy ottmaradnak, és sem ők, sem mások nem csinálnak velük semmit (vö.: ne kenyeret adj az éhezőnek, hanem adj neki szerszámokat, búzamagot, tanítsd meg szántani-vetni, aratni, kenyeret sülni). Mert nem megoldás, hogy a szociális érzékenység nevében elfordítjuk a fejünkel, és azl mondjuk, hogy „(le hát szerencsétlennek elég baja vau. hadd maradjon ott"! És utálom, ha valaki leírja, hogy ez neki nem tetszik, akkor megkapja, hogy egy érzéketlen luskó. Nézzünk már szembe azzal, hogy a hajléktalanok problémát okoznak, de nem maguk ők a problémák, csak a szociális háló eltűnésének, és az új vezetők érdektelenségének az áldozatai — viszont maguk is problémákat okoznak (közegészségügyit — ne becsüljük alá! —, városképit). Es azzal is nézzünk szembe. hogy van közliik rengeteg, aki sajál maga is komolyan teli azért, hogy megragadjon olt. ahol van, és az, hogy egy íiveg tablettás borral a fűtőlI kavics mellel! alhat, az sose lógja visszahozni a társadalomba. Es nem azért, mert én sajnálom tőle a fűtött kavicsot! Elvárnám a városvezetéstől, hogy megoldja ezeket a problémákat, de nem úgy, hogy odaveti nekik a közterületeket, és nem dobják le őket a tömegközlekedési járművekről. Ez nem „humánus" dolog, hanem a problémák szőnyeg alá söprése! morticia addams: Tisztában vagyok azzal, sőt tudom, hogy nagyon sokan közülük nem tudják/nem akarják kiverekedni magukat a helyzetükből. Sok