Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Rejtvényszerkesztőnek hívjuk!

39 BUDAPEST dése, hogy a kihallgatások, vallomások és szembesítések jegyzőkönyvei, ellentmondásaik és célzatosságuk ellenére is, az elfogulatlan és forráskritikai eszközökkel felvértezett szakember számára rekonstruálhatóvá teszik az eseményeket. Módszere nagy körültekintést igényel, hiszen kétséges, hogy mennyire tekinthetők tényszerűnek a nyomozati és a bírósági dokumentumok. A történész és a detektív pozíciója talán soha nem kerül ilyen veszélyes közelségbe. így aztán nem csoda, ha ezek a portrék nem mindenben hasonlítanak az újonnan állított emlékművekhez. Történetei kényszerűen vázlatosak, mégis felkavaró olvasmányok. Antik sorstragédiák és modern regények kivonatai egy-egy fél gépelt oldalon: életmentőkből lesz életek kioltója, csibészség keveredik forradalmi eltökéltséggel. kisszerű küszködés máig izzó heroizmussal. A kiadvány „második kötete" fotóalbum. Az első rész is bőven illusztrált ugyan — a kivégzettek rideg fényű igazolványképei mellett a világsajtót bejárt riportfényképek részletei villannak elő — ez azonban igazi képeskönyv: válogatás a tavaly 89 éves korában elhunyt Szentpétery Tibor fényképeiből. Azokban a napokban ballonkabátja alá rejtett kamerájával járta a várost, hogy lefotografálja mindazt, amit az utca népe láthatott és átélt. Fényképezett őmár korábban is forró helyzetekben: haditudósításokat küldött a Don-kanyarból. Ott eselt meg vele az a legendás esel, mikor egy orosz mesterlövész, objektívja csillanására célozva, eltalálta fényképezőgépét, mely a csodával határos módon megmentette gazdája életét. (Sok évtizeddel később a Leica-cég egy vagyont kínált a hallatlan reklámértékű roncsért — mindhiába.) 1956-os képei azonban nem háborús riportok. A jogvégzett, egykori minisztériumi tisztviselő, aki a megélhetés kényszeréből vált fotóamatőrből hivatásos szakfényképésszé, nem tört az Epoca, a Life vagy a Stern akkor éppen Budapesten száguldó riportereinek babérjaira. Krónikása lett a fellázadt városnak, megrendelés nélkül rögzítette a hirtelen felszínre tört népakarat megannyi jelét: a vagonokra, kirakatok üvegeire festeti jelszavakat, a krétával, tussal, golyóstollal írt lelkesítő üzeneteket, a hirtelenjében készílelt régi-új utcatáblákat. Es a romokat, a roncsokat, az utcán heverő holttesteket is. A fegyverszünet csendesebb óráiban ezrek hömpölyögtek a golyó verte, robbanásoktól szaggatott főutakon, aki tudott, fényképezett is. Egyes sorozatok városszerte terjedtek, maradékaik rejtekhelyeken vészelték át az eltelt időt, hogy mostanában újra láthatók legyenek. Szentpétery Tibor felvételei messze kiemelkednek e leletértékű, de többnyire kevés hozzáértéssel készült emlékképek közül. Nemcsak azért, mert olyan pillanatokat is megörökített, amelyeket mások nem — például a Margit hídon robogó tankkal átvezetett farmotoros Ikaruszt, amely a Melbourne-i olimpikonokat szállította —, hanem mert volt türelme, érzéke a látvány képszerűségére, komponáltságára is ügyelni. Ha kellett, magaslati nézőpontokat keresett, máskor nem röstellt közel lépni az emberekhez. Tette, amit a szakszerű dokumentátornak akkor tennie kellett. Ahogy sok évtizeddel később is. amikor a városvédő mozgalom fotósainak szerelve tiszteli mentorává-mesterévé váll. Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotói. Rubicon Könyvek, 2006. Adja fel a a leckét... Rejtvényszerkesztónek hívjuk! Küldjön be egy fotót, amit Ön készített egy budapesti épületről, annak részletéről, a város valamely díszéről. A beérkezett felvételek közül választjuk ki azt, amit következő lapszámunkban, mint rejtvényfeladványt teszünk közzé, megpályáztatva az olvasókat: sikerült-e azonosítani a felvételen szereplő objektumot. A témakör hónapról-hónapra változik. Mösl olyan tükröződő felületről készüli képeket várunk, melyekből valamely épület, vagy a város egy jellegzetes pontja sejlik fel. A beküldött felvételek egyikét novemberi számunkban, rejtvényként bemutatjuk. Szeptemberi feladványunk megfejtése: a képen a Várkertbazár lépcsősora látható. A Várkertbazár Ybl Miklós egyik leglátványosabb alkotása, 1875 és 1882 között épült fel. A második világháborúban jelentősen megsérült, csak 1960-ban hozták rendbe. Az évtized közepétől 1981-ig itt működött a Budai Ifjúsági Park. Bezárása őta a bazár épületei és építményei évről-évre tovább pusztulnak, jelenleg a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének egyike. Felújítására, hasznosítására számos terv született, de állapotában a mai napig nem történt változás. Számos megfejtés érkezett, a szerencse Ország Annának kedvezett, aki a Budapesti Városvédő Egyesület Adalékok a külső Terézváros történetéhez című kiadványát nyerte meg. Szintén ez a kötet a nyereménye Báló Sándornak, akinek a fotóját a legjobbnak ítéltük a beküldöttek közül, így ezt adjuk fel ebbe a hónapban rejtvényként. Emlékeztetőül: oroszlánokat bemutató fotókat vártunk. Kérdésünk: hol találhatók a képen látható állatok? Megfejtéseiket, fotóikat október 26-án (kedden) éjfélig juttassák el címünkre (A BUDAPEST szerkesztősége, 1089 Budapest, Elnök utca I., a borítékra írják rá: Adja fel a leckéi) vagy a budapest@mail.tvnet.hu e-mail címre. A kiírás részleteit honlapunkon is elolvashatják: http://budape.sl. neuropolis.hu/fotopalyazat/