Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Saly Noémi: Az utca képeskönyve

BUDAPEST 35 Az utca képeskönyve » „Kisplakát az ablak felett, plakát az ajtókon, plakát elöl az üvegen, világító plakátdoboz az ajtók felett, tárcsa a fogantyún, láncon lógó plakátok, felírás az oldalakon, tábla kivid az oldalakon, tábla a tetőn, este neonvilágítás és nappal hangos reklámszöveg, - csupán a kocsivezetőről és a kalauzról hiányzik még a felírat. .. Kissé mégis sok a jóból!" A Reklámélet című lap 1936-ban dobogott ekképpen a budapesti villamosokon tomboló reklámőrület miatt, s most ne kezdjünk azon elmélkedni, mit szólna a hetven évvel ezelőtti kritikus, ha a mai városban tartana terepszemlét. Jobban járunk, ha mi teszünk egy kis kirándulást a régi korok reklámjai között. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szeptember 21-én nyitotta meg kapuit új épületében, az V Szent István tér 15. szám alatt. Az első — időszakos — kiállítás a magyar kereskedelmi plakátok legszebbjeiből kínál válogatást, „Az utca képeskönyve - kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk, 1885-1945" címmel. A színes látványt a korabeli sajtóból, szaklapokból és -könyvekből származó tanulságos és mulatságos szemelvények egészítik ki: a látogató a reklámgrafika hazai kritikájával és elméletének első lépéseivel is megismerkedhet. A reklámnak ez a hatásos formája az előző századfordulón már minden lehető felületről szólongatott-kiabált: falról, kerítésről, padok támlájáról, a lóvasút, a villamos oldaláról, sőt — 1888-tól — kifejezetten plakátok hordozására állított hirdetőoszlopokról is. Nádai Pál — ugyancsak a Reklámélet hasábjain — így emlékszik az úttörőkre: „fíádogsisak a fején, tarka köntös a testén, mint egy megdermedt Pierrot, úgy állt az aszfalt gödrében, ő volt a maitre de plaisir, örömanyánk, aki megmondta, hogy este merre keressük Osztrigás Miéit és merre Little Tiche-t. De a viccesebb mindig a hirdetőoszlop volt. Neki kellett elmondania, hol mérnek örömet, vígságot, neki kellett tolmácsolnia, hogy a Pap-, pap-, pap-lant hol kapni, őtőle tudtuk meg, hogy mi a lysoform, és adott esetben ciánnal ki irt. Sőt — mi tűrés, tagadás — apró szerelmi légyottokat is elintézett, mikor Gyula remegve odaírta rá ceruzával az egyik oszlop fehérjére, hogy »Teruska mingyárgyiivök, csak megiszok egy feketét«. (...) A reklám természetében rejlik, hogy eléd akar állni, hogy fel akar tartóztatni utadban, hogy a nyakadba akar zuhanni és a szemedet akarja kibökni. Erre mindre jó a hirdetőoszlop. Egyet a régiekből a kiállításon is megcsodálhat a látogató: ez a típus villamosmegállókban szolgált fénnyel és nézegetnivalóval a várakozás perceire a 30-as években. Mit látni még? Bőséges válogatást a magyar plakáttervezők nemzedékeinek legjelesebb alkotásaiból: Tuszkay Márton. Földes Imre, Bíró Mihály, Faragó Géza, Bér Dezső. Bérén y Reibe rt, Bortnyik Sándor, Kaesz Gyula, Pólya Tibor, Konecsni György, Mailász Gitta remekeiből. Az aprónép kedvence lesz Margit, a Charlescirkusz zsiráfja, az idősebbek pedig örülhetnek, hogy újra látják a régi idők népszem reklámjait, a Meinl kávét, a Brázay-féle sósborszeszt, a Palma cipősarkot, a nem pattogzó Lampart zománcot, a Nikotex szipkát és mind a többit, amelyek — nem mellesleg — a magyar ipar és kereskedelem letűnt csillagaira, nagy korszakaira is emlékeztetnek. Akinek kedve van, lapozgat a nádkereteken kínálkozó olvasnivalóban, a legbátrabbak pétiig odaállhatnak a rajzolófal elé, plakátot tervezni. Szigorúan kereskedelmit. 4 kiállítást rendezte: S. Nagy Anikó, Rédey Judit, Perényi Agnes. Megtekinthető kedd kivételével minden nap 11-től 19 óráig.