Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Horváth Júlia Borbála: Srácok a térről

402 BUDAPEST nak. A mindenkori bácsikat pedig időről-időre elsodorja a későn jött fiatalságukat pótolandó lehetőség, ami nem csupán forradalmi felelősség. ,,Az '56-os felkelés egyik legendás alakja, az akkor 59 éves Szabó bácsi volt. Nem rögtön állt a felkeló'k közé, az első' napokban egy egyetemista fiatalember irányította a Széna térieket, de a nevét sem őrizte meg az emlékezet. Szabó bácsi a térhez közeli Lövó'ház utcában lakott, és október 26-án csatlakozott a felkelőkhöz. Visszaemlékezése szerint ott bámészkodott, és egy srác szólt neki, hogy maradjon közöttük: nagy bajsza legalább megkülönbözteti őt a többiektől." A Széna tér fölött azóta jócskán túllépett az idő, a földszintes házak fokozatosan kicsúsztak a nagydarab újak alól, a srácok mamut-intézményekben múlatják az időt: „valami hősies emlékmű az oroszos időkből" - fejtegetik, ha egyáltalán a látóterükbe kerül az emlékmű, és nem értik, minek ekkora hajcihő egy lebontott fogház helyén. Békében cseperedett szívük nem ugrik össze ijedten, ha vasrács csapódik a hátuk mögött: „ismerjük a jogainkat" hajtogatják, és telefonálnak, telefonálnak gondolattalanul. Az '56-os pesti srác unokája nemigen keres múltbeli példaképeket - sokkal inkább talál jelenbelieket. Hall ezt, lát azt, a haverok meg tódítják, az utcai ingyen-rendezvények évszaka amúgy is kifutóban, a plázák már unalmasak és sokba kerülnek; végül is szórakoztatóbb lenne egyszer élőben kipróbálni az akciót, mint moziban bámulni örökké. És a mai pesti srác megindul, hogy beleakadjon a kalandba, majd rövidesen találkozik egy csoporttal a Körúton, szorongatják a sörösdobozt, lengetik a zász-