Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Kirschner Péter: Civiliáda - Több, mint szállodatörténet...

37 BUDAPEST Civil láda Több, mint szállodatörténet... SZÖVEG: Kirschner Péter FOTÓ: Sebestyén László Az Erzsébet körút büszkesége, az eredeti pompájában ragyogó Grand Hotel Royal cukrászdája mellett kedves kiállítás fo­gadja a vendégeket, amely a 110 éves szálloda múltjába enged bepillantást. A régi tárgyak, étlapok, fényképek, panasz­könyvek. formaruha-darabok egy részét az 1991-ben bezárt Royal főportása, Kalmár György gyűjtötte össze, bízva abban, hogy egyszer még szükség lehet rá­juk. 0 is egyike volt a régi nagy generá­ciónak, melynek tagjai hat éve megala­kították a Grand I lotel Royal Éttermesek Társaságának Egyesületi Klubját. így kezdődött: Retro buli egy loft étteremben 1999. szeptember 9-én váratlanul életre kelt a Royal kísérlet-étterme. Meskál Tibor egykori felszolgálótanuló, későbbi főpincér és volt kollégái szerezték meg a nosztalgiát szolgáló bútorokat, pálmá­kat, szervezték a találkozót. Előkerültek a régi royalos egyenruhák, mintha újra filmet forgattak volna a 60-as, 70-es évek sok magyar játékfilmjének „nyugatias" helyszínén. A szálloda közel 400 egykori dolgozója gyűlt össze annak hírére, hogy megkezdődik a felújítás, és újra élet — civil élet — költözik a történelem v iharai állal nem kímélt körúti palotába. Nem lelt el egy év, és 2000. április l-jén már az egyesület alapításának emlékére ül­tettek hársfát a Hármashatárhegyen, az egykori „royalista" Zsámboki házaspár vendéglőjének kertjében. Varga Péter és Alacsony János kezdeményezésére első­sorban az éttermi dolgozókat fogta össze az egyesület, mert a „szállodások", az egyik „másik világ". Ennek ellenére tisz­teletbeli tagként fogadták be az ereklyé­ket összegyűjtő főportást, a kuktát nagy­késsel kergető világhírű szakácsot, a szállodaigazgatót és a mestercukrászt is. Gittegylet vagy a Pál utcai fiúk? Zászlófelvonás tárogató hangjai mellett, faültetés, alapszabály, jegyzőkönyv, jel­vény, tagsági igazolvány, talán még pe­csét is, mint Molnár Ferenc regényében. A nagyhírű szálloda egykori dolgozói azonban határozottan tiltakoznak a „gitl­egylel" besorolás ellen. Céljaikat komo­lyan veszik, az ünnepélyes külsőségek­pedig részei a szakmájuknak, elhivatott­ságuknak, amelyben a jó megjelenés nem luxus. A rendszeres klubélel mellett szak­mai programokat, utazásokat, tapaszta­latcseréket szerveznek. Van hol és kinél. A Royal Szálló jó szakmai iskola, kiváló referencia voll. Itthon és a világban sok­felé csináltak nagy szállodás, vendéglá­tós karriert azok, akik inaséveikel az Erzsébet körúton töltötték. S ha hosszabb­rövidebb vándorlás után hazatértek, itthon is jó hírű vendéglőkben, éttermek­ben, kávéházakban vagy éppen az „al­ma mater"-ben öregbítik a magyar ven­déglátás gyakran megtépázott hírnevét. Az éttermes, szállodás pálya görön­gyös, nem mindenkinek hoz egyforma szakmai sikert. Ezért is tartja különösen fontosnak az egyesület, hogy segítse a rá­szoruló, idős, beteg kollégákat. Nem a­zért, mert az alapszabály is rögzíti. Az egykori royalosoké talán az egyetlen szakmai szervezel, ahol egy asztalnál ül feketemosogató és vezérigazgató. Min­dennek titka: a Royal szív, a Royal szel­lem.

Next

/
Thumbnails
Contents