Budapest, 2006. (29. évfolyam)
9. szám szeptember - Kirschner Péter: Civiliáda - Több, mint szállodatörténet...
37 BUDAPEST Civil láda Több, mint szállodatörténet... SZÖVEG: Kirschner Péter FOTÓ: Sebestyén László Az Erzsébet körút büszkesége, az eredeti pompájában ragyogó Grand Hotel Royal cukrászdája mellett kedves kiállítás fogadja a vendégeket, amely a 110 éves szálloda múltjába enged bepillantást. A régi tárgyak, étlapok, fényképek, panaszkönyvek. formaruha-darabok egy részét az 1991-ben bezárt Royal főportása, Kalmár György gyűjtötte össze, bízva abban, hogy egyszer még szükség lehet rájuk. 0 is egyike volt a régi nagy generációnak, melynek tagjai hat éve megalakították a Grand I lotel Royal Éttermesek Társaságának Egyesületi Klubját. így kezdődött: Retro buli egy loft étteremben 1999. szeptember 9-én váratlanul életre kelt a Royal kísérlet-étterme. Meskál Tibor egykori felszolgálótanuló, későbbi főpincér és volt kollégái szerezték meg a nosztalgiát szolgáló bútorokat, pálmákat, szervezték a találkozót. Előkerültek a régi royalos egyenruhák, mintha újra filmet forgattak volna a 60-as, 70-es évek sok magyar játékfilmjének „nyugatias" helyszínén. A szálloda közel 400 egykori dolgozója gyűlt össze annak hírére, hogy megkezdődik a felújítás, és újra élet — civil élet — költözik a történelem v iharai állal nem kímélt körúti palotába. Nem lelt el egy év, és 2000. április l-jén már az egyesület alapításának emlékére ültettek hársfát a Hármashatárhegyen, az egykori „royalista" Zsámboki házaspár vendéglőjének kertjében. Varga Péter és Alacsony János kezdeményezésére elsősorban az éttermi dolgozókat fogta össze az egyesület, mert a „szállodások", az egyik „másik világ". Ennek ellenére tiszteletbeli tagként fogadták be az ereklyéket összegyűjtő főportást, a kuktát nagykéssel kergető világhírű szakácsot, a szállodaigazgatót és a mestercukrászt is. Gittegylet vagy a Pál utcai fiúk? Zászlófelvonás tárogató hangjai mellett, faültetés, alapszabály, jegyzőkönyv, jelvény, tagsági igazolvány, talán még pecsét is, mint Molnár Ferenc regényében. A nagyhírű szálloda egykori dolgozói azonban határozottan tiltakoznak a „gitlegylel" besorolás ellen. Céljaikat komolyan veszik, az ünnepélyes külsőségekpedig részei a szakmájuknak, elhivatottságuknak, amelyben a jó megjelenés nem luxus. A rendszeres klubélel mellett szakmai programokat, utazásokat, tapasztalatcseréket szerveznek. Van hol és kinél. A Royal Szálló jó szakmai iskola, kiváló referencia voll. Itthon és a világban sokfelé csináltak nagy szállodás, vendéglátós karriert azok, akik inaséveikel az Erzsébet körúton töltötték. S ha hosszabbrövidebb vándorlás után hazatértek, itthon is jó hírű vendéglőkben, éttermekben, kávéházakban vagy éppen az „alma mater"-ben öregbítik a magyar vendéglátás gyakran megtépázott hírnevét. Az éttermes, szállodás pálya göröngyös, nem mindenkinek hoz egyforma szakmai sikert. Ezért is tartja különösen fontosnak az egyesület, hogy segítse a rászoruló, idős, beteg kollégákat. Nem azért, mert az alapszabály is rögzíti. Az egykori royalosoké talán az egyetlen szakmai szervezel, ahol egy asztalnál ül feketemosogató és vezérigazgató. Mindennek titka: a Royal szív, a Royal szellem.