Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Serfőző Melinda: Friss, fiatalos, szokatlan - mégis ismerős

22 BUDAPEST Friss, fiatalos, szokatlan - mégis ismerős Tizenöt éves a Budapesti Őszi Fesztivál Serfőző Melinda ITT AZ IDEJE, HOGY ISMÉT FELFEDEZZÜK * a főváros egy olyan arcát, helyéi, ízét, illatát, amely eddig kimaradt az életünkből. Hogy egy újabb, eddig kevésbé ismert műfajba kóstoljunk bele. Hogy megint félretegyük kicsit a kortárs alkotásokkal szembeni fenntartásainkat. Merthogy október 6-tól újra itt a Budapesti Őszi Fesztivál. Méghozzá jubileumi, hiszen idén (tti^tizenöt éve, hogy megszületett a Tavaszi Fesztivál kistestvére. üii — Az elmúlt évek egyik legszebb tapasztalata, hogy ha lassan is, de egyre nő az érdeklődés a fesztivál programja iránt -mondja Koch Andrea, a programsorozat sajtófőnöke. — A közönségünk is megfiatalodott! Nemcsak életkorban, hanem „lélekben" is: kimondottan öröm kalandos programjainkon, éjíéli koncertjeinken, bizarr helyszíneinken olyan vagány nagymamákkal találkozni, akik keresik és élvezik az újra és újra rácsodálkozás örömét. Valóban, a fesztivál egyik legfontosabb jellemzője épp a frissessége. Az, hogy nem feltétlenül világsztárok tucatjait vonultatja fel, hanem meghagyja nekünk azt a lehetőséget is, hogy esetleg később elmondhassuk: én bezzeg láttam őt pályája kezdetén, amikor még kis közönség előtt lépett fel. Az, hogy nem a bejáratott helyszínekre ültet be. Az, hogy új dolgokra enged rábámulni. Vagyis az, hogy elsősorban a kortárs kultúrát hozza közelebb. Persze azért a program már elismert, nagy nevű produkciókban sem szűkölködik. Idén ott van mindjárt az egyik legjelentősebb kortárs táncegyüttes, a belga Les Ballets C de la B, amelynek Foi című előadása a tánc, a színház, az élőzene és az ének ötvözetéből született, és mindenütt megrendülést provokált. Már a műfaji megjelölése is érdekes: kortárs-középkori opera. Vagy a korábban a kedélyeket Molnár Ferenc Liliomának megrendezésével felkavaró Michael Talheimer, akinek ezúttal díjnyertes Faust rendezését láthatja a közönség a Deutsches Theater Berlin vendégjátékában. Újszerű színházi szemléletet képvisel a három főből álló szervezőrendező-tervező-ötletelő társulás, a Rimini Protokoll, amelynek tagjai legújabb előadásukban a szívtranszplantáció előtt, alatt és után felmerülő kérdésekkel foglalkoznak sajátos színházi nyelven. De ne felejtsük el James Dillont, Anglia egyik legjelentősebb élőzeneszerzőjét se, aki ezúttal Portóban, Strassburgban és Párizsban már nagy sikerrel bemutatott video-operájával, a Philornelával érkezik Budapestre. A „szólista csodagyerekként" indult, venezuelai származású, Kanadában élő táncos-koreográfus Jósé Navas legújabb, Hordozható táncok című produkciójával lép fel a Trafó színpadán. Aztán ki ne hagyjuk a tavaszi Fringe fesztivál fődíjas jazz formációját, Tom Walsh kvartettjét. A fiatal, új produkciók közül mindenképpen érdemes kiemelni a Paszszázs-program keretében létrejött két alkotást: Gaál Mariann és Párniczky András Kő-papír, valamint Fejes Kitty és Zombola Péter Pasztell című előadását. A program célja, hogy magyar zeneszerzők és koreográfusok közös alkotásainak megszületését segítse, ilyen jellegű közös munkára ugyanis egyébként alig van példa. De említhetnénk a Felly & The Oláh Czumó Bandet, amelynek két tagja, a zongorista Oláh Czumó Árpád és az énekesnő Kovács Felicia (Felly) több hónapig dolgozott együtt New Yorkban -ekkor készült el az az album, amelyet az Oszi Fesztivál közönsége hallhat először élőben. Vagy ne hagyjuk ki a tavaly nyáron a skót jazz- és népzenészekből, vala-