Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Csordás Lajos: A szocreál öröke

18 BUDAPEST A szocreál öröke Amíg a stílusukban hordott politikai üzenetet képviselték, nem szerettük őket. Ez a stílus ugyanis azt a birodalmat jelképezte, amely ellen 1956-ban kitört a forradalom. Paradox módon most éppen ennek a stílusnak a bemutatásával emlékezik meg az örökségvédelem a forradalomról. Ez persze gyorsan túlléphető ellentmondás, hisz "56 korstílusa ez volt. És a Sztálin-barokk is szerepet játszott a forradalom kirobbanásában, nemcsak a Sztálin-szobor. Mi pedig itt, ötven év múltán, a stílus megmaradt épületein, a kor díszletein át élhetjük bele magunkat a legjobban az ötvenes évek világába. Mielőtt még elindulunk nézelődni, különbséget kell tennünk a korszak a különböző épületei között. Az igazi szocreál a bizánci hatású Sztálin-barokk, amely robusztus, monoton, de azért klasszicizáló elemeket tartalmaz, s itt-ott díszítőelemeket is felmutat, az ideológiai nevelés célzatával. Ilyen a csepeli rendőrkapitányság, a mátyásföldi külker főiskola (volt tisztképző) az Iparművészeti Egyetem, a pasaréti szinkronstúdió, a II. kerületi polgármesteri hivatal (volt pártház), a Műegyetem II épülete, a Könyves Kálmán körúti Ganz irodaépület vagy a Nagy Lajos király úti és a Hamzsabégi úti lakótelep és még számos hozzájuk hasonló. Ide tartozik talán még a Népstadion is a dromoszával. Ez az igazi birodalmi stílus. Voltak nálunk is előzményei a háború előtt, például Medgyaszay István „városi házai" (aki meg akarja őket ismerni, az menjen el az örökségnapokon a Kiss János altábornagy utca 59-be. ahol kiállítás lesz az úgynevezett városi házakról, s helyben meg is mutatják az egyiket). De a Medgyaszay-épületek még csak előfutárai a szocreálnak, még más hatásra születtek. Van aztán a szocreál korszaknak egy modernista vonulata, amely a Bauhaus folyománya: a Dózsa György úti MÉMOSZ székház, az Erzsébet téri buszpályaudvar, talán még a József Attila Művelődési Ház is. Ezek még a Nyugat hatását mutatják. Nekünk, maiaknak már ez is szocreál, mert ezek is a diktatúra épületei voltak. De azért jó lesz, ha megkülönböztetjük őket. Az egykori éber ideológusok (élükön Révai József) is úgy látták, hogy ezek esetében „vadnyugati" befolyásról van szó, s hogy nem ez volna az általuk helyesnek vélt irány. A hatvanas évek „szocreálja" azonban mégis ehhez tért vissza. Mit láthatunk hát szeptember 16-án és 17-én — egyéb látnivalók mellett - a tágan értelmezett szocreálból? A korszak nagy, jelképes épületei közül például a Puskás Ferenc stadionban olyan helyekre is bejuthatunk, ahová máskor nem. Leülhetünk a dísztribünön, kisétálhatunk a játékoskijárón, futhatunk (ha viszünk sportcipőt) a rekortánon, sőt tizenegyest is rúghatunk. Angol és magyar nyelvű vezetések lesznek, és filmet is vetítenek. A nyitott kapuk napjainak megnyitója a Műegyetem R-épületében lesz, melynek csarnokterét ez alkalomra felújították. Nem lettek kész viszont az Erzsébet téri buszpályaudvar felújításával. Ide tehát még ne menjünk, de ha buszpályaudvarra vágyunk, várnak bennünket a Csordás Lajos