Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Horváth Júlia Borbála: Netovább

9 BUDAPEST széről az értelmezésre kereken egy perc áll rendelkezésre (jó starttal néhány másodperc még hozzáadható), majd a bamba sofőr ideges gázadása és lefulladása következik, amit a harmadik vonalban várakozó tudatlanok akut dudanyomkodással kísérnek. Ok ugyanis semmit sem látnak az akcióból, csak megint valami akadályt érzékelnek forgó szemeik előtt, amit azonnal le akarnak söpörni az útból. Pedig, ha tudnák, milyen alapos és átgondolt jelenet részesei lehettek volna. Az, hogy nem látták elég jól, egyéni pech, de hát, a rádióba is először betelefonálni kell, utána derül ki, hányadiknak sikerült, és minden tizedik kliens részt vehet a sorsoláson, de közülük is csak a legeslegszerencsésebbek kapják meg az egyszerhasználatos, sörösüvegtartós gumimatracot. Ehhez képest a zebrareklámhoz jutásért elég néhány kört tenni a Belvárosban (legnagyobb az esély délután öt és lélliét között), egyszer csak sikerül első kettőbe kerülni, és akkor végre páholyból, csak nekik, csak most és csak azért is megkapják a drága információt: a navigációs rendszerek netovábbjáról, a CD-ről telepíthető, internetes adatbázissal működő, johannesburgi várostérképpel kiegészített ajánlatot. és a sorsoláson részvételhez szükséges kulcsszót. Huhh. A szervezők és a szereplők munkája azonban még ennél is kimerítőbb. A reklámozók hétparancsolata szerint a lelkiismeretes és igazán ügyfélközpontú cég megfelelő kommunikációval közelít a célcsoporthoz, és alaposan kiképzi munkatársait (a fennmaradó parancsolatokról lentebb). A reklámmunkások becsülettel lengetik óránként párszáz forintért a táblákat, a munkafolyamatot megbízott belső felügyelő felügyeli a legközelebbi sarokról (olykor maga a főnök), nehogy valami szabálytalanság történjék közben. A rendfenntartók ennek ellenére igen idegesek a jelenettől, mert elég egy gyakorlatlan balkanyar, és máris zebrára terül a zebraember, aztán jöhetnek a mentők (a széndioxid, -monoxid és egyéb kátrányok hátrányának helyszíni méltatásától tekintsünk el). A zebrák azonban ügyesek, amikor feltűnik a járőrkocsi, gyorsan összecsomagolják a motyójukat, és járó-kelő úttörőcsapatnak adják ki magukat. Amikor elmúlt a veszély, visszavedlenek képzett reklámmunkásokká, és ott folytatják, ahol abbahagyták. — A, nem ilyen rossz a helyzet — nyugtatnak a szervezők. — UV-mellényt adunk a gyerekekre, attól jobban látszanak. Nálunk az ember a legdrágább. Ugyanakkor mi nem a saját, hanem az ügyfél érdekeit tartjuk szem előtt. És valóban, a kampány tervezésekor látszik, melyik megrendelő mennyire van eleresztve. A szervezők bátorítják laposabb pénztárcájú ügyfeleiket, hogy saját maguk gyártsanak táblareklámot (ebből kifolyólag időnként a naiv művé'szet néhány remekét bőven alulmúló kompozíciók születnek), ők majd adják hozzá a zebrákat, akik a hétvégén mazsorettek, ugyanaznap este margarinos falatkákat kínálgató hoszteszek, másnap pedig ki tudja, miféle full extra beosztásban keresik nyári kenyerüket; így mindkét fél jól jár. Mindez a további parancsolatok jegyében történik, mert a reklámozók hoszszú távon gondolkodnak, miközben elkötelezett értékteremtésre törekszenek. — Mi ugyanúgy pontos jövőképet állítunk alkalmazottaink elé, ahogyan a vásárlóink elé is - összegzi az elhangzottakat a reklámszakember, majd gyorsan elbúcsúzik, mert a következő és igen hatásos stratégia kiépítésén kell gondolkodnia. Az autósok és a gyalogosok ezalatt gyakorlottan tűrik a megpróbáltatásokat, csak néznek maguk elé, és igyekszenek megérteni, hogy példát kell venni az igazán modern nagyvárosokról, melyek alázatos díszletként asszisztálnak a bélflórát helyreállító pudingcsalád, a szenzációs ránctalan ílő krémek, az anyagias pumping-melltartók és a hosszúlejáratú hitelautók világának. Ekkor még nem tudják. milyen nagyszerű ötletnek tapsolnak a reklámértekezleten, amit néhány hét múlva valószínűleg rajtuk próbálnak ki, és két zebrajelenet között azon gondolkodnak, hogyan védekezhetnének ellenük. Addig meg szemet hunynak.