Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Sipos András: Bealkonyult az újabb fénykor ígéretének

5 BUDAPEST ró" kél közmunkatanácsi helyet politikusok (Zsitvay és Kozma) birtokolták, a kormányzó párt pétiig ragaszkodott a saját jelöltjeihez, Hairer működésének folytatására nem volt lehetőség. Az FKT „függetlensége" abban nyilvánult meg, hogy a tagok mandátuma nem volt kötött. Lényegi megújulás az FKT koordinációs funkciója terén történt 1937-ben, a Tanács egész történetében új korszakot nyitva. A városrendezésről és építésügyről szóló 1937:VI. törvénycikk kötelezővé tette általános és részletes rendezési lenek készítését. Az ART megállapítása általában önkormányzati hatáskör volt miniszteri jóváhagyás mellett. Budapestre és környékére vonatkozóan azonban az FKT feladata lett (az egyes településeké külön-külön). Az FKT másodfokú építésügyi hatáskörét ugyancsak kiterjesztette a törvény a főváros környékére. Budapest „környékének" fogalmát a törvény felhatalmazása alapján 1938 januárjában belügyminiszteri rendelet állapította meg. Ekkor már folyt a Magyary Zoltán vezette Magyar Közigazgatási Intézet nagy városmorfológiai adatfelvétele, melynek eredményeit nyilvánvalóan figyelembe vették. Az, hogy Nagy-Budapest későbbi területi kialakításának is ez képezte a szakmai alapját, megmutatkozik abban, hogy az FKT hatáskörébe utalt „környék" az 1950-ben létrehozott Nagy Budapesttel szinte teljesen inegegyezelt (attól csak annyiban tért el, hogy Vecsést is ide sorolta). Hamarosan azonban további településekre — pl. Alagra, Dunakeszire, Dobogókőre, több Buda környéki és pilisi falura — is kiterjesztenék a Közmunkatanács illetékességél. A tanács testülete fővárosi ügyekben továbbra is a régi összetételében működött. a környéket érintő tárgyakban viszont Pest vármegye törvényhatósága által delegált 9 taggal kiegészülve járt el. Az FKT környéki beruházó tevékenysége az első években szerény keretek között mozgott, elvégezte viszont a rendezési tervekel megalapozó felmérési munkálatokat, a főforgalmi úthálózat megállapítását. megkezdte a városias kialakításra szánt, illetve a beépítésre szánt területek kijelölését. Újabb „fénykor" ígérete - 1945 1945-ben eleinte úgy tűnt, hogy az FKT történetének második fénykorához érkezeti. Elére a Budapesti Nemzeti Bizottság január 28-i határozata folytán Fischer József, a szoeialisztikus értékekkel, társadalomformáló ambíciókkal telített funkcionalista „új építészet" egyik hazai élharcosa, régi szociáldemokrata került. Az elnökök közül talán az első. akinek szakmai és politikai háttere, beágyazottsága kellően erős voll ehhez a funkcióhoz. Ennek köszönhetően a Budapesti Nemzeti Bizottság februárban Nagy-Budapest (!) helyreállítási és újjáépítési munkáinak vezetésével is őt bízta meg, biztosítva elsőbbségét ezen a téren a székesfőváros építésügyi szerveivel szemben. Mivel Fischer az FKT régi hatáskörének részeként megörökölte a háború folytán félbe maradt általános rendezési terv kidolgozásának feladatát is, elvileg megteremtődtek a szervezeti feltételei annak, hogy a katasztrófahelyzettel kapcsolatos gyakorlati intézkedések a távlali fejlesztési tervekkel összhangban történjenek. A kormány március elején Fischert országos építésügyi kormánybiztossá is kinevezte, ráruházva a városrendezési törvényben meghatározol! miniszteri hatásköröket. Mivel Fischer a kormánybiztosi hatáskört is az FKT apparátusa útján gyakorolta, olyan helyzet állt elő, hogy FKT lényegében saját felettes szervének feladatát is betöltötte. Mindez felcsillantotta annak lehetőségét, hogy az FKT bázisán olyan szervezet jöjjön létre, amely alkalmas a terület- és településrendezés, az építésügy és az építőipar egységes országos irányítására, és ennek révén képes a modem építészet eszméit átültetni a gyakorlatba. Fischer ide tömörítette a városépítészeti tervezés korabeli élgárdáját. S e garnitúra egyik legfontosabb, távlati célokra irányuló feladatának Nagy-Budapest általános rendezési tervének mielőbbi kidolgozását tekintette, olyan gyorsasággal, hogy az. már az újjáépítésnél is irányadó lehessen. A pártok delegáltjaiból álló ideiglenes közmunkatanácsi testület helyett, a kormány rendelkezése nyomán júliusban sor került a tanács újjáalakítására a régi jogszabályoknak megfelelő összetételben. A kormány többek között Bibó Istvánt, Harrer Ferencet, Kállai Gyulát, Kotsis Ivánt, Peyer Károlyt, a főváros Acsay Lászlót, Hiichler Józsefet, Rajk híszlót, Széli Jenőt delegálta. I larrer a továbbiakban gyakorlatilag az elnök állandó helyetteseként tevékenykedett, személye egyúttal biztosította a folyamatosságot a korábbi, az 1940-ben a főváros közgyűlése által elfogadott városfejlesztési programon alapuló tervező munkával. Az általános rendezési terv kidolgozását Granasztói l'ál irányította. Az 1940. évi program vezérmotívuma a kialakult városszerkezet adottságként történő kezelése, a radikális álalakítási javaslatok elvetése voll. Állásfoglalása szerint a település a reálisan várhaló lakosságszámhoz képesl máris túlságosan szétterült ahhoz, hogy tömörítést célzó fejlesztési politika ésszerű lenne. A beépíthető teriiletet ugyanakkor erőteljesen korlátozni kell (a városterület 42%-ál eleve kizárták a településből), és azon belül is. döntően a meglévő helyzethez alkalmazkodva, szigorúan lehatárolni a többemeletes, zártsorú beépítés övezetét. A külső övezetek kertvárosias fejlesztéséi pedig a közművel és közlekedéssel már ellátott területekre kell koncentrálni, a kialakult gócpontokhoz csatlakozva. A lakáscélra szánt területeket a program szigorú övezeti rendszerben kívánta elrendezni, mégpedig koncentrikusan, belülről kifelé haladva egyre csökkenő beépítési intenzitással. Állási foglalt mind külső gócok kialakítása ellen, mind az ellen, hogy az intenzív beépítésű övezetek a főútvonalak mentén sugárszerűen kinyúljanak, arra hivatkozva, hogy a várható ilyen típusú lakásigény számára a belső övezetekben elegendő terület áll rendelkezésre, és az itteni telkek megfelelő magasságú házakkal való teljes beépülését kell ösztönözni. Az övezetek jellegéi a hozzájuk rendelt lakóháztípussal határozta meg, azaz minden övezetben csak egv típusú lakóház építését lelte lehetővé. A Fischer körül tömörülő mérnök-és építészcsapat lagjai 1945-ben úgy érezték. hogy a háborús katasztrófa eltakarította az útból mind a fizikai, mind a társadalmi akadályokai az „új építészet" környezet- és társadalomformáló ígéretei beváltásának útjából. Romba dőltek az elavult városrészek, és összeomlott az a hatalmi rendszer, amelyben a lelek- és háztulajdonosok szerzett jogai, profitérdekei rendre erősebbnek bizonyultak, mint a közérdek. Az FKT-nál kialakítoll új városrendezési koncepció fő újdonságát abban jelölték meg, hogy míg az 1940. évi program „olyan időszakban készült, mely fejlődési perspektívával nem bírt és ezért számos kényszerű megalkuvással inkább a már kialakult helyzetre támaszkodott", az átdolgozott változat ..a korszerű városépítés ideális követel-