Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Csordás Lajos: Az Alsószigeti Nagyvendéglő helyreállítása

áladlák a Margit hídnak a szigetre vezető szárnyhídját, így a sziget és a nagyvendéglő már nemcsak hajóval, hanem gyalogosan is megközelíthetővé vált. Ekkortájt épült a vendéglő előtt egy faszerkezetes, fedett sétány, mely a hídfeljárótól egészen idáig vezetett, ez szinte ide vezette az embereket. Az alsóvendéglő mellett volt továbbá a szigeti lóvasút déli végállomása, ami megint csak elkerülhetetlenné tette a helyet. Amikor 1908-ban a Margit-szigetet megvette a főváros (ekkortól a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a kezelő), a vendéglőbe is új bérlő jött: Schájfer Ilona. Kissé átalakíttatja az épületet: lefedi a teraszt. A tetőt tartó Schlick-féle díszes oszlopok még ma is megvannak, csak hát a közelmúlt évtizedeiben burkolattal takarták el őket. Látható még a terasztető fa párkányzata is. Schäffer Ilona az első világháborúig marad. Tőle 1914-ben egy Kovács nevű bérlő veszi át, majd két év múlva tovább is adja Kutassy Lajosnak, aki azonban egy év múltán szintén szabadul a helytől. Még tart a háború, amikor Márkus Imre lesz a gazda, s ő marad egészen 1935-ig. Mint Gundel Imre megjegyzi: 1917-től — tehát Márkus idején — tánc is volt. Közben már 1916-ban az épület lebontását emlegették. A háború után nagyszabású tervek készüllek a sziget átalakítására, melyek nem számoltak a vendéglő épületével. Az alsószigetre szórakoztató központot képzeltek el (téli- és pálmakerttel, színház- és hangversenyteremmel, sörcsarnokkal, kabaréval), illetve egy szállóépületet. A fejlesztési tervból végül nem lett semmi. Márkus Imre a gazdasági válság éveiben tönkrement. Ütóda egy évig Szalay Illés, majd következik 1936-lól a Palatínus Park R.T, s a kaszinósodás. Az ambiciózus fiatal igazgató, Gellér Mihály irányításával 1936-37-ben átalakították az épületei. Beépítették a félig nyitott teraszt, és az éttermi rész területét is megnövelték. A korszerűsítés részben elfedte az eredeti architektúrát. A nagyvendéglőből ekkor lett nevében is kaszinó. De jött az újabb háború, s felülírt mindent. Az épület olyan súlyos sérüléseket szenvedeti, hogy az 1945-ben készüli közmunkatanácsi jelentés lebontandónak ítélle. De második halálos ítéletét is megúszta: az 1946-os helyreállítási javaslatban már a vendéglő újjáépítése szerepel. Három év múlva immár állami tulajdonú intézményként nyit újra. Funkciója is megváltozott a korszellem jegyében: 26 méteres pulttal rendelkező népbüfévé vált. „Ez fővárosunk legnagyobb nyári szórakozóhelye. Nyitott teraszain zene szól, folyik a tánc... zárt helyiségeiben büfé, eszpresszó, vacsorázó termek" — írja az 1959-ben megjelent Budapesti zsebkalauz. Akkor már az épület sem emlékeztet a nagyvendéglőre: tornya megsemmisült, az előcsarnok dór oszlopait félbevágták s egy lapostetős portikuszt hoztak létre. Nagytermét álmennyezettel építették be, ezért régi, impozáns belmagassága már nem érvényesült. Üzemeltetője a Taverna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat volt, melynek jogutódja, a Taverna Bt. a rendszerváltás után privatizálta. Véletlenül a Casinóhoz tartozó földterületet is. A főváros a bíróságon szerezte vissza földtulajdonát, az ugyanis a szigeten állami kézből ki nem adható. A földért a Taverna ma is bérleti díjat fizet, de a vendéglőt nyolc éve nem használja. Fantáziatlan, nyolcvanas évekbeli matricafeliratok csúfították mostanáig a bezárt a terasz falait (ezek szerinl a bezárása előtt is táncos hely volt, ahol az Atlantisz zenekar muzsikált). Végül pályázatot írtak ki hasznosítására: ezen nyert a Tíz Évszak Kft., a Holdudvart is üzemeltető fiatal társaság. Bár az épület nem műemlék, pályázati anyagukban mégis a századfordulón voll Alsószigeti vendéglő atmoszférájának és építészeti kialakításának visszaállítását tartották szem előtt, a mai kor technikai elvárásainak és műszaki színvonalának megfelelően. Első lépésben a konyhát és a vizes helyiségekel teszik rendbe, második ütemben a nagytermet, a kistermet és a hallt, a nagyteremben galériát alakítanak ki, a következő lépésben eredeti magasságára építik vissza a portikuszt, rekonstruálva a félbevágott kőoszlopokat, majd jön a hajdani terasz visszaépítése, a teljes külső rendbetétel a hiányzó homlokzati díszítő tagozatok visszaépítésével. Végül, mintegy a felújítás koronájaként a torony visszaépítése. Tíz évre kötöttek szerződést. Egy-egy építési szakasz több évig is tart-' hal, ez függ majd a bevételtől is, amiből a munkát finanszírozzák. Serkenteném is az olvasót, hogy üljön be az újfenl megnyitott nagyvendéglőbe, s fogyasztásával — téglajegy gyanánt - támogassa az Yblépület újjászületését. Az Alsószigeti vendéglő oldalhomlokzata Ybl tervén