Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Vargha Mihály: Emlékeztet és előreléptet

17 BUDAPEST Emlékeztet és előreléptet Design Terminál a jobb környezetalakítás érdekében Fontos, különleges hely nyílik Budapes­ten. Már régen meg kellett volna történ­nie ennek az eseménynek, de ha csak most lett kész, akkor most örvendjünk, éljünk a születő lehetőséggel, és segítsük kiteljesedését. S persze ne feledkezzünk el arról sem, hogy miképpen született. A jó dizájnról van szó — angolosan design­ról, szó szerinti fordításban esetleg elő­rajzról —, egy sokértelmű fogalomról, melynek egyik elkötelezett híve és ta­pasztalt tanára Pohárnok Mihály, aki még az 1980-as években vezette az első Design Centert. Elsősorban információs központként, de feladatai között szere­pelt a szakmai koordináció és kutatás, a termékfejlesztés és a kommunikáció, to­vábbá a nemzetközi kapcsolatok megte­remtése és ápolása. A biztató kezdet u­tán azonban az intézmény már-már hon­talanná vált a városban, csoda, hogy nem szűnt meg teljesen. Takarékon működ­getett, míg 2002-ben több minisztérium közösen létrehozta utódját, a Design Ter­minál Kht.-t, melynek megalakulása óta Pohárnok az ügyvezető igazgatója. Az intézmény hátterében a Magyar Szaba­dalmi Hivatal és az NKÖM állt. Az így indított legújabb kezdeményezések végre eljutottak oda, hogy kijelölték az új dizájnközpont helyét is, igen alka­lmasnak ígérkezőt. A város közepén Az ügy mostanra a célegyenesbe érke­zett, kész az új központ helye a felújított és átalakított Erzsébet téri autóbusz-vég­állomás épületében. Nem csupán múze­um (talán az legkevésbé) és kiállítótér, hanem gyakorlati munkát végző, több szakmát integráló intézmény költözik ide. Indító állomás arra, hogy végre teret nyerjen a nálunk mostohán kezelt dizájn. Ennek csak egyik magyarázata, hogy a design szóra széles körben elterjeszthető magyar megfelelőt nem sikerült találni. Egy időben az ipari formával, ipari for­matervezéssel próbálkoztak, de az ipar szó miatt talán ezt hagyjuk - hiszen épp a közelmúltban váltott nevet a szakma felsőoktatási intézménye, és lelt már­ciustól Moholy-Nagy Művészeti Egye­tem (Mome), Iparművészeti Egyetem (hajdan sokáig: Főiskola) helyett. Moholy-Nagy László - igen, rá is em­lékeztetni fog ez a hely, s remélhetőleg vele együtt gyakran felidéződik majd a szelleme több neves kortársának, mini amilyenek Breuer Marcell, Molnár Far­kas, Fischer Józsej vagy akár Luther Lász­ló, Szendrői Jenő és persze Nyíri István, Nyíri volt ugyanis az eredeti épület ter­vezője 1949 táján, amikor azután, meg­épülését követően, meg is kapta érte a magáét. Több más épülettel együtt koz­mopolita alkotásnak titulálták az akkor Sztálin téri autóbusz-pályaudvart. A ha­talom fékezhetetlen birtokosai felléptek az „új építészet" ellen, arra való hivatko­zással, hogy az „nem rokonszenves a dol­gozó tömegek előtt". Káros hatalmi fel­lépések persze történnek ma is, már csak ezért is érdemes nap nap után csatába szállni az igazi értékek fölmutatásáért. Modern műemlék Az épület maga ilyen érték, mely tehát megőrződött, s amelynek az új rendelte­téssel remélhetőleg komoly kisugárzása lesz. Eredetileg autóbuszforgalomra szán­ták, de szerencsére korántsem abban a merev funkcionalista felfogásban, ami ké­sőbb eluralkodott az építészeten, és máig szedi áldozatait. Két épületről van szó valójában, egy szépen komponált együt­tes két végén. A park felé eső oldalon egybekapcsolja a kettőt a perontető, a másik, Bajcsy-Zsilinszky úti oldalon csak a kisebbik kubusba csatlakozik be­le. A galériás perontető egyébként Ion-E G : Vargha Mihály : Sebestyén László

Next

/
Thumbnails
Contents