Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Csordás Lajos: Szólítsanak meg az aluljárók!

38 BUDAPEST Szólítsanak meg az aluljárók! Ferenciek tere Atlantisz elsüllyedt kontinenséről vette nevét a főváros új programja, mely az aluljárók arculatának, esztétikai minőségének javítását célozza. A projekt először az Európa Kulturális Fővárosa 2010 pályázatban szerepelt. Budapest ugyan nem nyert, de azért a pályázati anyag értékesebb elemeit nem hagyja veszni, így megvalósítja az Atlantiszt is. Első lépésként pályázatot írt ki a Nyugati téri aluljáró vizuális megújítására, ami őszre valósulhat meg. — Ha a Nyugati téri projekt beválik, akkor további aluljárókra fogunk vizuális művészeti pályázatokat kiírni — mondja Nemes Attila kulturális menedzser, az ötlet egyik atyja. — A Nyugati után a Blaha Lujza tér, az Astoria, a Deák tér következik. De ezzel párhuzamosan olyan külvárosi helyeket is szeretnénk bevonni, mint Újpest központ vagy az aquincumi HÉV-megálló. Az egész várost tekintjük terepnek. Az a cél, hogy a föld alatti közterek, melyek a város fejlőtlésével egyre szaporodnak, ne szigetelődjenek el. Jelenjen meg végre egy kreatív gondolkodás, mely bevonja ezeket a tereket a mindennapjainkba. szöve6 : Csordás Lajos FOTÓ: Kováts Zsolt — Kísérleteznek olyan elkeserítő helyen is, mint a Mexikói úti aluljáró? — Ott az a baj, hogy nincs igazából kitalálva a kapcsolat az l-es villamos és a földalatti között. Össze kellene vonni a két állomást, mert ami most van, az egy totálisan halott dolog. Fzt előbb rendezni kell, s csak utána lehet ill alkotásokban gondolkodni. — Műalkotások itt-ott már vannak aluljárókban, metróperonokon. Ezek belekerülnek az új elképzelésekbe ? — Ill most egy egész más szemléletről van szó. Ma olyan információáramlásban Emlékek az Atlantisz előtti időkből Aluljárókat műalkotásokkal humanizálni próbáltak már az Atlantisz pályázat előtt is. Hogy a művek majd magukhoz emeljék a környezetet is. Szobrokról, domborművekről, kerámia és tűzzománc falképekről van szó, melyekről a környezetük ma már alig vesz tudomást. Ez lett a kísérlet vége. Ha megszólítanak is, alig hallani őket. Mind közül legtöbbet a 3-as metró Deák téri peronján található kerámiafallal beszélgetek. Ez csupa-csupa betű. Soksok fura betű, s olykor, ha összeolvasom őket a metróra várva, mintha verssorok rémlenének föl. De soha nem tudom végigolvasni a verset, mert elveszítem a fonalat, a betűk összekeverednek. Mintha az egész egy nagy rejtvény volna. Ezért próbálom meg mindig újra. Ez a megfejthetetlenségével provokáló murália az Atlantiszhoz hasonló programból sziilelell 1996-ban. Mégpedig portugál kezdeményezésre, a lisszaboni metróvállalat ajándékaként. Olt ugyanis kitalállak egy olyan projektet, hogy szeretnének magukról jelet hagyni más európai metrókon, így nálunk is, portugál kortárs művészektől származó műalkotásokkal. így kerüli hozzánk Joao Vieira kerámiafala, mely három magyar és három portugál költő egy versét rejti. Talán érdekli az olvasót, kik a költők, s mely versek azok. íme: József Attilától A Dunánál, Petőfitói Az álom, Adytól az Elillant évek szőlőhegyén, Camöestől a Mit akartok, örök vágyakozások, Cesario Veráétól a Bezárt éj és Fernando PessoáXól az 0, az az aratómunkásnő énekel. Oláh Mátyás Theiresziasz című szobra a BKV kezdeményezésére tavalyelőtt került a felújított Kossuth téri metróperonra. A mű egy ülő férfit ábrázol kutyával. Valószínűleg kevesen ismerték fel benne az ihletadó, „add át az ülőhelyet a vakoknak" jelentésű piktogramot, de azért a szobor sikert aratott. Aminek az is jele, hogy kezéből többször kilopták a botot. Párját állítólag a Blaha Lujza téren helyezik el a közeljövőben. Régebben, a hetvenes-nyolcvanas években a Fővárosi Tanács közlekedési ügyosztálya is állíttatott néhány alkotást az akkor épült aluljárókba. Óbudán, a Flórián téri aluljáróban római kori sírkőmásolatokat erősítettek a betonfalra, a hely múltját idézve. A Ferenciek terén Papp Oszkár tűzzománc falképe (A város fejlődése) került az aluljáróba. A Kálvin tér alatt Illés Gyula A Kecskeméti kapu emlékére című vörös márvány alkotását építették a falba 1983-ban. A közönség reakciója változatos volt: a római sírkövek alakjait például kiszínezték, szemet, szájat rajzoltak nekik. A Kálvin téri kompozíció aljában ülő márványmacskát pedig egyszerűen nem értették, s talán éppen e talány miatt az a hiedelem alakult ki róla, hogy érintése szerencsét hoz. Ez is a műalkotás befogadásának egyik módja. Az viszont nehezen mondható annak, ahogy Szász Endre Dózsája járt a Dózsa György úti metróperonon: az értékes kerámiakép több lapját összetörték. Valószínűleg nem műbírálatként. Hanem csak. Flórián tér