Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Buza Péter: Lovas a falban

BUDAPEST 9 Az Országház utcai, már kétemeletes ház, Ferenczy budai otthona Rimaszombat írja róla: „ Tipikus magyar sors az övé: befelé az erejével arányban nem álló célkitűzések, kifelé küzdelem a közönnyel és a meg nem értéssel és végezetül a teljes összeroppanás." Budapesten három többé-kevésbé köztérinek nevezhető alkotása ismert. Az egyik az elpusztult eredetit 1952 óta pótló másolat: Kisfaludy Károlyé, a múzeumkertben. A Kerepesi úti temetőben 1837 óta örök álmát alvó Krajtsovits János né Moering Anna sírszobra a másik, erősen megromlott mára az állapota. (Anna 23 éves volt amikor meghalt. Ura, az Orleans-i Szűzhöz cégérezett Fürdő utcai rövidáru-kereskedés tulajdonosa még az 1870-es években is élt, akkor már mint háztulajdonos, a Király utcában.) A harmadik szép és ép. igazi klasszicista stílusremek, szintén síremlék, a Belvárosi plébániatemplom dísze, kultsár István emlékére állíttatta özvegye. Sándy Gyula, Suskó unokája, az építész — a krisztinavárosi Postapalota alkotója — tervezte meg Ferenczy halála után vagy hatvan évvel a mester új síremlékét, a már emlegetett, a toronyhoz igazodó építményt Bimaszombatban, benne — fedelén Eurüdikével — az ősnagybácsi koporsója, a házacska előtt Ferenczy márványportréja: „Stróbl Alajos. .. Vaszary Lászlóval remekbe kifaragtatta" — írja Wallenstein Dezső' a Ferenczy István levelei című, 1912-ben kiadott dokumentumkötet összeállítója, munkája bevezetőjében. Konok Tamás, Sándy Gyula unokája, most, Budán, a Budenz utcai műterem derék nagy asztalánál így kommentálja a lotót, a lendületes portrészobrot: — Éppen olyan, mintha sikeres művész, boldog család leje lenne. Elégedett, teljes életet élő. Pedig dehogy! Csak agyagvázlatokkal próbálkozott élete utolsó tíz évében, érmeket tervezett, s keserű kedélye vigaszául örökmozgója tervein dolgozott. Befejezte az életet tíz évvel a halála előtt. Lovas, a falban. Zárt falak közt élve s eltemetkezve. Vége is a történetnek. De hiányzik még egy epizód. A híres lovas titkos históriája. Ferenczy gyűjteménye, szobrocskái, amelyeket egyébként még életében megkísérelt eladni a Nemzeti Múzeumnak, életjáradékért — ez is mutatja karrierje s önbizalma végleges megrendülését —, három darab kivételével, egy pecséttel is lezárt ládába kerültek. Ocscse, dr. Feretuzy Józsej, kassai esperes viselte gondját az értékes örökségnek 1873-ban bekövetkezett haláláig. Suskóhoz került ezután, együtt a továbbadott végrendeleti paranccsal: csak ötven esztendővel a rendelkező halála után nyitható fel. Mégsem törik fel azonban a pecséteket 1906-ban, Suskó megtoldja a várakozás éveit, egészen 1913-ig, míg ő is el nem hagyja örökre az árnyékvilágot, a budai házal, ahol ekkor már évtizedek óta él. A táblabíró özvegyének, Jánosdeák Andrásnénak leányai. Paulina és Júlia ekkor nyitják ki a ládát. Benne a gondosan csomagolt műtárgyak, nyolcvanhét darab, köztük egy ló lendületes plasztikájú bronzteste, amihez pontosan illik a már régebben előkerült lovasé. Ezt az utóbbi figurát azóta őrzik, hogy a megözvegyült Káposztás Zsuzsanna Budára költözött az 1890-es években, a Ibldy Ferenc utcába, a saját maga építtette házba, amit majd kilencszáznegyvenötben lebombáz a háború. () volt az, aki, mielőtt elhagyta volna az ősi otthont Bimaszombatban, végigkopogtatta ott a falakat. Azt mesélte ugyanis neki az édesanyja, hogy negyvennyolcban, a hadi események hírére, a mama öccse, az ő szerető és viszontszeretett nagybátyja, Ferenczy István, befalaztatta a számára legkedvesebb darabokat. Hármat meg is talált. Köztük ezt a sisakos lovagot. Látni azonnal: ugyanaz a kéz és tehetség formálta, mint a paripát. Azután hogy 1914-ben az anyag a Szépművészeti Múzeumba keríil, találkozik a két figura, egy test lesz Leonardo kivételes értékű és fontosságú alkotása. De hogy miért éppen ennek az egyik felét, s éppen azt rejtette el akkor, 1848-ban Ferenczy a családi ház falában, miért választolta el a férfit a lovától, holott valósággal összenőnek a lendületben? Romantikus-szépen valahogy így épülhetne a magyarázat talán: magát látta a harcos alakjában a mester. Elrejtette a mindig kíváncsi világ elől életének ezt a pontos szimbólumát. A bátor harcost, azl, aki megpróbálta, de a lovát kilőtték alóla. Sorsa falak közé zárja az örök lovast. Tompa Mihály ^iilőháza Ferenczy István szülőháza Blaha Lujza zülőháza Rimaszombat nevezetes házai képeslapon