Budapest, 2006. (29. évfolyam)

6. szám június - Kálmán Attila: Műve van a városnak!

34 BUDAPEST Gruber József gyetem viszonylag korán elismeri, hiszen alig 42 évesen, 1953-ban elfoglalhatja a gépészmérnöki kar dékáni székét. E tisztségében két évet tölt, szűk évtized múltán pedig a rektori életbe is belekóstolhat, de két év után, 1963-ban ettől a hivatalától is elköszön. Mert ahol igazán otthon érzi magát, az az alkotó munka. Hosszú éveken át átfogó, intenzív, nem utolsósorban pedig eredményes elméleti és kísérleti kutatásokat folytat munkatársaival, leginkább az áramlástechnikai gépek vizsgálatában; ez az, amire itthon és külföldön egyaránt felfigyeltek. S ami a katedrán kívül a „hétköznapi életben" is igazán népszerűvé, keresetté tette, az az, hogy alkotásait az elméleti ismeretek és a mérnöki gyakorlat páratlanul eredményes összekapcsolása jellemezte. Ez vezetett oda, hogy a Gellért-hegyi tározó vízminőségének megőrzése céljából a Fővárosi Vízművek a 140 ezer köbméternyi föld megmozgatásával járó, 1972-ben - a névadó-alkotó halálának évében — elkezdődött építkezést megelőzően megbízta a Gruber vezette műegyetemi tanszéket a várható áramlástani jelenségek vizsgálatával, erre nézve javaslatok kidolgozásával. A két, egyenként negyvenezer köbméteres ikermedencében úgy kellett megoldani a beérkező és távozó víz mozgását, hogy ne keletkezzenek örvények, s egyetlen csepp se álljon egyetlen ponton annyi időt, amennyi már rontaná a minőségét. Fiókból elővehető példák nem voltak, a Gellért-hegyre álmodotthoz hasonló, már működő tározó egyedül Münchenben volt található. Habáraz eltérő üzemeltetés miatt az a modell sem bizonyult teljes egészében átültethetőnek, az elv adaptálható volt: a zongora alakú átfolyómedencének és a réselt elosztófalaknak köszönhetően elkerülhetők az örvények és pangó zónák. A budapesti ikermedencék azonban ellennyomó elven működnek, üzemeltetésük is eltérő: éjjel töltik, nappal ürítik őket. Gruber Józsefnek a hatvanas évek legvégén tehát ezekhez a hazai körülményekhez igazítva kellett megtalálnia a megoldást a káros hatású jelenségek műszaki megakadályozására. Megkezdődtek tehát a később nemzetközi szinten is elismert, modellértékűvé vált kísérletek, majd az elméleti megfontolások helyességét egy, a vízszint emelkedését és süllyedését modellező, úgynevezett „lélegző" kísérleti berendezéssel ellenőrizték, már 1971-ben. Elkészítették a számítások megmutatta alaprajzi köl-vonalakkal a tározó kicsinyített modelljét, átlátszó fedőlappal. A tartályba víz helyett betárolt és megmozgatott füst áramlását filmen rögzítették, s így elemezték az ott lezajló folyamatokat. A számítások eredményei pontosnak bizonyultak. Három és fél évtizeddel az eredeti kísérletek után egy speciális szoftverrendszerrel is elvégezték a szimulációt, ami ugyanazt a képet adta. A kísérleti úton ellenőrzött elméleti megfontolások alapján javasolt medencékben a víz legnagyobb része egy, a teljes menynyiség pedig két nap alatt kicserélődik. A Janzó József tervei alapján épült tározót 1980-ban adták át. Gruber József már nem érhette meg elmélete gyakorlati igazolását. A tudás nemzetközi, a végeredmény pest-budai Lapunk olvasói előtt nem ismeretlen Wein János neve: a főváros vezetékes vízellátásának történetét feldolgozó sorozatunk első közleményében (A vezetékes víznek magyar a fővárosa, BUDAPEST. 2006. március) már megemlékeztünk róla. Kalandos ifjúkorának köszönheti Budapest, hogy - Lindley mellett - végül ő állott a fővárosi közműves ivóvízrendszer kidolgozásának, megalapozásának élére. Az 1829-ben a Krassó megyei Németbogsánban született, erdélyi szász származású ifjú a kolozsvári és nagyváradi középiskolás évek után a bécsi műegyetemen kezdi meg felsőfokú tanulmányait. Az ifjonti hév a magyar szabadságharc zászlaja alá vonzza, s mivel honvédként vesz részt a csatákban, a bukás után nem tartja szerencsésnek visszatérését a császárvárosba. így gépészmérnöki oklevelét már a Selmecbányái főiskolán szerzi meg, s azonmód továbbindul tanulmányútra európai kalandozásaira. A tizenöt év alatt megélt prágai, hannoveri, magdeburgi, aacheni, kölni, berlini, párizsi, londoni, liverpooli, végül leeds-i élményeit,