Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Herczeg Dóra: A Depeche Mode ma is érvényes

30 BUDAPEST A Depeche Mode ma is érvényes KIROBBANÓ FORMÁBAN játszottak a nyolcvanas évek kultikus szinti-pop együttesének tagjai Budapesten Herczeg Dóra A nyolcvanas évek mode-os korszakáról nosztalgiáztam az Aréna felé baktatva. Akkoriban kétféle fiatal volt, a feketét viselő Depeche Mode-os (DM) és az anti-DM-es, akit a mode-osok lazán „lenyálasoztak". A zenetörténészek valószínűleg vitatkoznának azon, hogy menynyire volt meghatározó csapat a DM, ha, mondjuk, Stevie Wonder munkásságával kellene összevetniük az együttes produkcióját. Azzal viszont senki nem szállna vitába, hogy a fiatalok egy részének életérzését nagyon is meghatározták az angol szinti-pop együttes számai. Vajon a nyolcvanas évekbe érkezem most? Tele lesz múltba veszó' arcokkal az Aréna? Mert tele lesz, az nem volt kérdés. Hetek alatt biztosította be magának a helyet tizennégyezer ember. Az első pár ezer jegy eladásán még meg sem lepődhetünk, hiszen a DM-nek a mai napig működő klubja van Magyarországon, ezrek mennek el oda egy-egy ilyen találkozóra. Ennek ellenére felhúztam a szemöldököm, amikor rábukkantam az egyik internetes portál fórumán, hogy napokkal a koncert előtt vagy hetvenezer beírás volt a DM-topikban. Volt valami a levegőben. Már a beléptetés sem úgy ment, mint egyébként szokott, már akkor vizslatták a biztonsági őrök az ember jegyét, amikor még messze volt a bejárat. A népek pedig kora délutántól özönlöttek, megállíthatatlanul. A tömegben mai huszonévesek, harmincasok és középkorúak, no meg a mode-osnak öltözött tinédzserek. A rajongás már jóval a koncert előtt tapintható volt, a katasztrofális választásnak bizonyult New York-i előzenekar, a Bravery sem tudta lelohasztani a lelkesedést. Kibekkeltük, majd felcsendült a DM-bulik előtt már hagyományossá vált ráhangoló muzsika. Kilenckor kigyulladtak a fények: nemcsak a hagyományos színpadi reflektorok, hanem a futurisztikus design-t idéző szintetizátorok is piros fénycsóvát szórtak. Egy ufót, űrhajót, vagy ki tudja, mit ábrázoló, multimédiás gömbön pedig megjelentek a koncert alatt végig pulzáló kulcsszavak: „Angel", „Pain", „Sex", „Love". Berobbant a kultuszzenekar, a legújabb korong, a Playing The Angel két számával nyitva a bulit. Telt háznyi kéz lendült a magasba, amikor Dave Gahan, a frontember énekelni kezdte a Pain That I'm Used To első sorait. A biztonságiak tekintélye a semmibe veszett, hiábavaló volt minden rendreutasítás, az ülő szektorokban egy húron pendülve álltak fel a rajongók, küzdőtérré varázsolva az egész csarnokot. Igen, az első számnál, nem a ráadásnál, ahogy az az Arénában a világsztárok fellépésein szokás. A díszlet- és látványtervezőnek pedig esze ágában sem volt megidézni a nyolcvanas éveket, a jövő technikája hat kivetítővel sugallta, amit a zenekar már az első taktusokkal bebizonyított: a DM ma is érvényes. Dave a harmadik, Question Of Time című nóta előtt üdvözölte rajongóit egy Good Evening Budapesttel, de nem volt több felesleges szó, csak a zene. A balhés múltú szupersztár a deszkák felett lebegve uralta az egész színpadot. Jött a fergeteges ovációval kísért Walking On My Shoes, a Suffer Well, majd a DM agya, a zeneszerző Martin L. Gore kakastaréjos sapkájában a gitár mellé magához ragadta a mikrofont is. Valljuk be, kár volt. Az új lemez kél balladája alatt sokan vonultak ki a dohányzóba. Kicsit leüli a hangulat, amit azonban rögvest felhevített Gahan: a post new wave nóták után a megaslágerek következtek. A Behind The Wheel, a World In My Eyes, a Personal Jesus; a ráadások előtt pedig mi más, mint a legnagyobb kasszasiker, az Enjoy The Silence. Amíg a pódiumról levonult DM-et — Gallant, Gore-t és Andy FletcherX ünnepelték, megállt az idő. Nem maradt el a búcsú sem, a ráadásban szólalt meg az egyik érzelemdús szerzemény, a Shake the Disease, amelyet a Just Can't Get Enough követett. Zárásként pedig az Everything Counts és a Never Let Me Down Again jött soron, hogy valóban felejthetetlenné váljék a tavaly októberben indult, 132 állomásos turné 69. koncertje, a budapesti. Nem kétséges, a Depeche Modefiúk azt csinálnak a rajongókkal, amit csak akarnak. Vajon a júniusi, százhatodik bulin mivel lepik meg majd a Népstadion ötvenezres nemzetközi publikumát? A jegyeladások tanúsága szerint jönnek hozzánk s hozzájuk a híveik egész Európából.