Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Prohászka László: Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban

7.U BUDAPEST Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban AZ ELSO... Veszedelmes és fenyegető kifejezés ez a szobrok krónikása számára. Vigyázni kell a fogalommal, hiszen nemegyszer bukkan fel olyan adat, amely esetleg kétségessé teszi: talán mégsem az említett alkotás volt a kezdet. Kossuth Lajos fővárosi köztéri ábrá zolásai tekintetében is indokolt az óvatosság. SZÖVEG Prohászka László FOTÓ: Sebestyén László Amikor Kossuth Lajos 1894. március 21-én, kilencvenkét éves korában meghalt torinói száműzetésében, a magyar kormány megpróbálta elérni, hogy I. Ferenc József a kiengesztelődés jegyében engedélyezze az állami gyászt. Az uralkodó azonban nem tudott megbocsátani. Nemzeti gyász elrendelése helyett megtiltotta, hogy állami tisztviseló'k vagy a hadsereg tisztjei részt vegyenek a temetésen. A szabadságharc vezetőjének hamvait így is soha nem látott tömeg kísérte végső nyughelyére, a Kerepesi úti temetőbe. S ahogyan ez akkoriban szokásos volt, azonnal kezdeményezések sora született az 1848-49-es magyar szabadságharc vezéralakja emlékének köztéri megörökítésére. Leggyorsabban Budapest intézkedett. Tíz nappal a hajdani kormányzó halála után már Kossuth nevét viselte a korábbi Hatvani utca. (Jálics Ernőnek az utca elnevezését 1967-ben megörökítő, mészkőből faragott, Kossuth-domborműves emléktáblája a 2-es számot viselő sarokház falán a névadást tévesen 1892-re datálja 1894 helyett.) De a fővárosban (is) még jó ideig várni kelleti Kossuth emlékművére. Hiányát csak hangsúlyozta, hogy 1909-ben felavatták impozáns mauzóleumát a Kerepesi úti temetőben (Gerster Kálmán és Stróbl Alajos alkotása), sőt a Budapest környéki községek is sorra felállították Kossuth-szobraikat: 1908-ban Rákospalotán Barcza Lajos művét, 1909-ben Krzsébetfalván Füredi Richárd és Horvai János közös munkáját, 1911-ben Kispesten Hybl Józsej alkotását avatták. Egy felállítandó nagy budapesti emlékműre már 1894 tavaszán megkezdődött a gyűjtés, három év alatt több mint 350 ezer forint be is folyt: a századfordulóra a pénzalap a kamatokkal együtt már 850 ezer forintot tett ki. 1903-ban aztán kiírták az első pályázatot, de az elbírálandó tervek kínálata gyengének bizonyult. A következő, 1906-os pályázatból Róna József és Horvai János munkáját emelték ki, és végül ez utóbbi kapta a megbízást. Az agyagmintákkal 1911-re készült el, s hamarosan megkezdődött a mellékalakok kifaragása, de az első világháború kitörése miatt megszakadtak a munkálatok. Az emlékművet így csak 1927. november 6-án leplezték le a Kossuth Lajos téren, az Országház parkjában, ott állt, mígnem — pesszimista összhatására hivatkozva — 1950-ben lebontották, figuráit újakra cserélték. (Az eredeti szobrok Dombóvárra kerültek.) Hosszú és bonyodalmas történet.