Budapest, 2005. (28. évfolyam)

2. szám február - Sándor P. Tibor: Budapest, egyetemváros

39 F R B R II Á R ^FLFLJ^ B I

! I) A P F S T Budapest egyetemváros SÁNDOR P. TIBOR • Az ezredfordulóra Magyarországon az egyetemisták és főiskolások száma meghaladta a negyedmilliót. Ötször annyi a diák, mint a hetvenes-nyolcvanas években, és tizenhatszor annyi, mint az utolsó békeévben. A maiaknak közel a fele Budapesten tanul. Sokan közülük olyan tanépületekben, amelyeket még a főváros ifjúkorában, 1873 és 1910 között emeltek. Házakban, melyeket azóta már többször is kinőttek lakóik, ahol az udvart lefedve, pincét, padlást beépítve igyekeztek helyet szorítani az egymás sarkára hágó újabb nemzedékeknek. Valaha a város peremén álltak, kertek közelében, ma kő- és aszfalttenger veszi körül őket. A tudomány fényes templomai voltak, de aztán nemcsak a szentségtörően új gondolatokat kellett elviselniük, hanem barbár rombolásokat is. Vagy az ínséges évek lassú pusztításait - állványerdőben, kormos, hámló falakkal. A két világháború között a fővárosban alig bővült a felsőoktatás. A szocialista oktatásügy - főképpen a reáltudományok érdekében - már ismét jelentősebb beruházásokra vállalkozott. Új oktatási épületek nőttek ki a földből Lágymányoson, az Üllői vagy a Villányi úton, hű tükrei a változó korízlésnek. Sokszor azonban az állam egyszerűen csak einstandolta az iskolaépületeket - legszívesebben az egyházaktól. Máskor eredetileg egészen más célokra szolgáló épületeket alakítottak át egyetemi feladatokra. A rendszerváltozás után ismét látványos funkciócseréknek lehettünk tanúi. Egészen más jogi feltételek között persze, homlokegyenest ellenkező világnézeti tartalmak jegyében. Klub, büfé üzemel alagsori cellák helyén, diákok hurcolkodtak az impexigazgatók műbőrrel párnázott irodáiba, fiatalok ezrei szívják magukba a tudást egykori mágnáspalotákban, régi bérházak vagy hivatalok, gyárak és laktanyák helyiségeiben. Vajon mennyit ismerhetnek az ifjak képezdéjük fordulatos múltjából? Es akik már kikoptunk a padokból, vagy azok, akik sosem pillanthattak még be a súlyos kapuk mögé, vajon mi, pestiek, tudunk-e eleget Budapestről, az egyetemi városról? Most itt az alkalom, hogy egyetlen vékony, mégis kézikönyv értékű kötet átlapozásával végigtekintsünk a főváros kulturális és építéstörténetének ilyen nézőpontból, ilyesfajta teljességgel eddig még soha elénk nem táruló panorámáján. A Budapesti Városvédő Egyesület jó időben adta ki a Campus Budapest. Univerzitás a város szövetében című albumát. Mára bőven van mivel megismertetni az olvasót: az iskolaszervezések és az átszervezések hullámverései után új diáknegyedek körvonalai bontakoznak ki előttünk. Itt az ideje a számvetésnek is: az építészetkritikai értékelésnek és az egyelőre papíron maradt tervek sürgetésének. Campus Budapest? E szóösszetételt még egy darabig ízlelgetni fogjuk. Budapesten ugyanis valódi campust alig lehet felmutatni. Hogy mit is fed valójában ez a kifejezés, ahhoz Loesmándi Gábor bevezető tanulmánya ad fogódzókat. Az urbanisztikai szakember írásából megtudhatjuk azt is, hogy milyen erők hozták lendületbe vagy fékezték le az egyetem-fejlesztéseket az elmúlt közel másfél évszázadban. A kötet második részében Vargha Mihály szakíró azokról az egyetemekről ad pontos építéstörténeti és műleírást, amelyekre a leginkább igaz, hogy „városok a városban". Kezdi a legújabbal, a dél-budai expótelkeken épült tömbökkel, és végzi a legrégebbivel, a Múzeum körúti, na jó, legyen, campusszal. Tényszerű ismertetéseket olvashatunk, de sorok közt itt-ott felszínre törnek a városát féltő közéleti ember indulatai. Es a szerző vonzódása is a merész utópiák iránt; a legérdekesebb álom, amiről szót ejt, a várhegyi egyetemváros félig elfeledett eszméje. A könyv zárófejezete a többi, szétszórtan fekvő felsőoktatási tanintézményt veszi sorba. Csordás Lajos újság írófilosz nemcsak hallatlan adatgazdagságával köti le olvasóit, hanem a mindenünnen begyűjtött helyi legendárium tarka fejezeteivel is. Titkos zugokat tár elénk, leírásai szikrázóan láttatóak. A százhuszonöt színes fénykép már csak hab a tortán. Campus Budapest. Univerzitás a város szövetében. Szerkesztette: Buza Péter. Budapesti Városvédő Egyesület. 2004. 124 p. •