Budapest, 2005. (28. évfolyam)
2. szám február - Csordás Lajos: Torzó a Várban
BUDAPEST FEBRUÁR Torzó a Várban •••EHSBIEOBHl • Februárban már hatvan éve, hogy Budán véget ért a második világháború. De a város sebei még mindig nem gyógyultak be egészen. A Szent György tér például még mindig foghíjas. A Krisztinaváros felőli oldaláról az újabb generációk már nem tudják, hogy ott valaha a királyi istálló és József fő herceg palotája állt. Nem emlékeztet rájuk semmi. Viszont az a kormos falú épülettorzó, amely a Dísz tér felé néz, s amely egykor a Honvéd Főparancsnokság volt, a mai fiatalokkal is megérezteti múltat, a háborút. Ez az utolsó háborús rom a várban. Talán az egész városban. Nehéz elképzelni erről a golyónyomok csúfította, füstös falú kísértettanyáról, hogy valaha impozáns, háromemeletes palota volt. Kupolás, timpanonos homlokzatát a Dísz tér felé fordította, hátát pedig a volt Honvédelmi Minisztériumnak vetette. A régi HM-nek ma már nyoma sincs, 2001-ben a még meglévő falcsonkjait is lebontották, pincéjét viszont megtartották, abban egy föld alatti preszszó létesült azóta. De maradjunk most a Honvéd Főparancsnokságnál! Maga az intézmény 1869-ben jött létre, a Monarchia közös hadserege mellett felállított Magyar Honvédség elöljáróságaként. Dísz téri palotája 1895 és 1897 között épült. Tervezésére a cseh származású Kallina Móri kérték fel, aki a megbízatást vejével, Arkay Aladárral közösen teljesítette. A parancsnokság helyén korábban földszintes házak álltak, köztük az evangélikusok temploma, amelyhez a hívek foggal-körömmel ragaszkodtak, s csak csereingatlan fejében voltak hajlandók megválni tőle. így kapták meg a Bécsi kapu téri telket, ahol ma is áll Kallina tervezte „új" templomuk. A kupolás, timpanonos parancsnoki épületet 1897-re rendezték be s adták át. Rácsos kapuja díszes előtérbe nyílt: ez ma is megvan, kormosán, kopottan, kiégve. A főemelet az első volt. Rangját a díszterem adta meg, legtöbb szobája a parancsnok lakosztályához tartozott, csakúgy, mint a teljes második emelet. Az épület a második világháborúig úgyszólván eredeti állapotában maradt fenn. Budapest ostroma idején, 1945-ben azonban mint fontos célpont bombatalálatot és több belövést kapott. Elpusztult a kupola és a tető nagy része. Az épületet politikai okokból nem állították helyre, bár megmenthető lett volna. Péczely Béla fővárosi főjegyző 1945 nyarán úgy nyilatkozott, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a főhadparancsnokság épületének mérete zavaró, ezért bontását és újjáépítését .„a Vár hangulatának barátai, de az egész közvélemény is nagy örömmel vennék". Bontása azonban még évekig halasztódott. Darvas József építés- és közmunkaügyi miniszter 1948-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsához fordult. A helyszínre küldött bizottság úgy döntött, nem volna helyes a két romot földig bontani, „...ugyanis nem tartják kívánatosnak, hogy felmerüljön olyan gondolat, amely szerint a királyi palota északi végétől a Szent György tér északi végéig egyetlen hatalmas tér alakuljon ki. Ez a tér méreteivel semmiképpen sem illik a Vár méretarányaiba." Éppen ezért 1949-Árkay Aladár rajza az épület eredeti bejárati csarnokáról Az udvar a Szent Gvörtív tér felől