Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - :-( Tükörtopik :-)

39 N C) V K M R K R gflfl^J] B LI D A P E S T melynek bemutatását követően igencsak megugrott a szemészeti rendelők forgalma. Alma meg alig-alig hasadt széjjel.) Én meg a film után, a besötétedett Nagy Lajos király útján hazafelé, fától fáig, kiszögelléstől kiszögellésig szökelltem, lopakodtam, hogy a helytartó poroszlóit sikeresen elkerüljem, s végül győztesen fussak be házunk kapualjába. Ma az épület homlokán az „eladó, kiadó" szöveg látható. Mi volt az utóbbi évek története, nem tudom. Egyes feliratok a „Dinasztia" kiadót hirdetik, nyomdai szolgáltatásokkal, másutt azt olvasom, hogy a „Szaktudás kiadóház" elköltözött, de egy kis tábla még a Debreceni Egyetem kihelyezett tanszékéről is hírt ad. Az üvegezett ajtók mögé nem látni, csupán kíváncsi arcomat tükrözik vissza, lépjünk hát tovább. (...) Ez a mozi esett tán a legtávolabb (már majdnem a „városban" volt). A Domonkos-templommal szomszédos sarkon (azaz kissé beljebb) működött, ritkán jutottam el ide, inkább már csak középiskola táján. A sok egymásra halmozódó és összegubancolódott emlékből próbálom előhalászni a régi nevét, úgy dereng, hogy Glóriának hívták, de lehet, hogy tévedek. A szocializmust építő, mindent átnevező bizottság jóvoltából a „Sport" nevet kapta. Ez azért egy mozi esetében számomra kissé furcsa névnek tűnt, de furcsasága elhalványult, amikor mellékutcáját Domonkos utcáról Cházár András utcára keresztelték. Mindig idegenkedtem a számomra ismeretlen kiejtésű utcanevektől; azt gondoltam, egy utcát egyszerűen, könynyen kiejthető és megjegyezhető módon kéne elnevezni. (Persze nem ez volt az egyetlen.) Ez a mozi is egyszerű, téglalapforma nézőterű volt, minden különösebb díszítés nélkül. Lejtése viszont elég kedvező, a hátsó sorokból is jól láttunk. Ide leginkább az intézményes középiskolai mozilátogatások emlékei kötődnek. Talán itt láttuk a „Szállnak a darvak"-at, meg a „Ballada a katonáról"-t. Igaz, hogy úgynevezett kötelező filmek voltak, de nagyon jók. Ma gyakran gúnyolódunk a kor szovjet film dömpingjén, emlegetve a „Furfangos Nyeszterká"-t meg a „Benzinkút hercegnőjé"-t, de javasolom, utódok, hogy a Balladát meg a Darvakat még ma is érdemes megnézni, meg voltak azok csinálva rendesen. Aztán volt még egy. Igaz, rövid ideig játszották. Kalatozov rendezte, címe „Az el nem küldött levél". Nagy színészek: Szamojlova, Batalov, Urbanszkij. Nem volt igazán „előremutató" film, de tán pont ettől lett valóban emberi. Kis geológuscsoport aranyat (vagy gyémántot?) kutat a tajgában, de egy erdőtűz meghiúsítja a vállalkozást, s egymás után - egy kivétellel - ott vesznek. Pedig a félig tönkrement rádiójuk (mely már csak vételre képes) megállás nélkül bömböli az üszkös, füstölgő tájban, hogy „Elvtársak, ne csüggedjetek, a párt és a kormány megment benneteket..." A bejárati üvegajtókon belül kosz, szemét, bontás jelei. Az utcai kijáratok zárva, az egyik beszögezve. A Thököly út felől kicsit belátni az udvarra: a terem oldalába nagy nyílásokat vágtak. Az öreg sarokházból (Szent Domonkosrendház) jön kifelé egy úr, azt mondja, talán szálloda lesz a valamikori moziból. Furcsa. A kiürített egykori Éva mozi az Erzsébet királyné úton