Budapest, 2005. (28. évfolyam)
11. szám november - Kirschner Péter: Civiliáda - Nagyrábéi kapta az idei Lehel László-díjat
37 NOVK.MBF.R ^flfljű] R ""AP K S T Nagyrábéi kapta az idei Lehel László-díjat KIRSCHNER PÉTER iEza díj emberből van... „Szeptember 21-én munkája elismeréseként szakmai díjat vett át Józsa Kálmánné, a nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Ház igazgatója, aki 1968 óta kimagaslóan eredményes közművelődési munkát végzett a sárréti térségben ." A hírt azért szerkeszthettük lapunkba, mert ezt a díjat, amelyet egykori kollégái és barátai alapítottak, Lehel l.ász/óvó\, a Petőfi Csarnok nemrég elhunyt igazgatójáról nevezték el. A munkatársak és barátok meg a Pecsa sok százezer látogatója szerint Laci nem egyszerűen egy művelődési intézmény vezetője, de személyében is „önálló intézmény" volt Budapesten. Kevés embernek adatik meg, hogy hobbiját, közművelődési munkáját, a fiatalok iránti elkötelezettségét olyan helyen valósítsa meg, amilyenről mindig is álmodott. Fogarasi Lajos, a ligeti ház mostani igazgatója precízen menedzselt intézményt vett át, de mégsem ezt tartja legfontosabbnak. A Pecsa olyan hely - mondja nyomatékkal -, ahol a belépő srácok nem egyszerű koncertlátogatók: otthon érezhetik magukat minden zugban. Laci fantasztikus empátiával foglalkozott a fiatalokkal, a gyerekekkel, alakította ki azokat a hagyományokat, amelyek most is élnek s működnek. Vezetésével az ifjú nemzedékek a szó szoros értelmében belakták és belakják a Csarnokot. Találnak internetkávézót, szabadidős foglalkozásokat, a diákok nyári munkát és segítőket, akik megpróbálnak visszafogni mindenkit, akit megkísértett a drog. Nélküle nem lenne a Kapocs Ifjúsági önsegítő Egyesület, amelyet más civil közösségekkel együtt befogadott. De nem működne már régen a három bolhapiac sem. Akkor vagyok hű Lacihoz, ha ezeket nem engedem megszüntetni - mondja. Sokan nem tudják már, hogy az egykori városligeti BNV pavilon, a valamikori Petőfi Csarnok az az épület, amelyet a beruházási tilalom miatt felújításnak álcázva alakítottak át 1985-ben a főváros és a korabeli KISZ vezetésének összefogásával ifjúsági művelődési házzá. Lehel László nyitott, toleráns, minden új iránt fogékony ember volt. Ilyené tette a Pecsát, vállalva a hatalommal való ütközéseket, vitákat is. Ez a népművelői magatartás a szakma, a művelődési házak dolgozói számára rövid időn belül etalonná vált. Nem véletlen, hogy a Budapesti Népművelők Egyesületének alapítója és haláláig elnöke volt, de legfőképp motorja, lelkesítője ennek a szervezetnek is. Margittal Katalin, a Budapesti Művelődési Központ igazgatója szerint nagyrészt neki köszönhető, hogy a népművelői szakma a fővárosban megőrizte hitelét, tekintélyét. Bevallása szerint most egy teljes vezetőség próbálja pótolni az elveszített első ember munkáját. Hogy mi volt a titka? Elvarázsolt mindenkit, pillanatok alatt jó hangulatot tudott teremteni maga körül. Személyiségéből áradt a tenni akarás, a hivatás, az ember szeretete. Illés Klári ferencvárosi népművelő a segítőkészségét említi elsőnek. Jó érzékkel vette észre fiatal kollégáiban a tehetséget és kezdeményezőkészséget. Azonnal és gondolkodás nélkül állt minden új ötlet mellé. Öröm volt látni, hogy a Pecsában igazi csapat vette körül, akiket mármár fanatizálni tudott. A Budapesti Népművelők Egyesülete szakmai táboraiban felnőtt kollégáiból hívta elő újra a boldog gyermeket, miként maga sem tudott, nem is akart kinőni életének azt a korszakát jellemző habitusából. A zene volt a mániája. Muzsikusként próbálkozott, műkedvelő diszkósként, mókamesterként szerzett mindenkinek örömet. Akik látták őt kissé megfáradva, betegen, azok is a boldog és játékos, munkájában kezdeményező, ötletekkel teli Lehel Laci képét őrzik. Talán ezért is gondolták úgy a vele dolgozók, hogy a népművelő szakma számára Lehel László-díjat alapítanak. Ez a díj emberből van.
