Budapest, 2005. (28. évfolyam)

11. szám november - Várnai Vera: Festői Budapest: Mácsai István

BUD A P F. S T aflfljflj N O V K M B R R 30 Festői Budapest: Mácsai István ^••••••••••a m Ii 111 • • Az idén szeptemberben, nyolcvanhárom éves korában elhunyt Mácsai István azon kevés kortárs képzőművészek egyike, akit pályája elejétől kezdve foglalkoztatott a nagyváros, Budapest utcái, terei, gangjai, kapui, ablakai, legszűkebb, közvetlen környezete. „1922. április 5-én születtem Budapesten, a Terézváros mélyén, a Zichy Jenő utca 44-es számú házban... Lakásunk arról volt nevezetes, hogy az esztendő egyetlen napján, június 21-én sütött be ablakán a nap. így csillagászati célra kiváló volt, lakásnak kevésbé. Ejjel-nappal félhomály derengett benne. Talán akkor ivódott belém a pesti udvarok, sötét kapualjak, szomorú gangok képe" - írja önéletrajzában. Tehetsége már igen korán megmutatkozott. Tizenhét évesen iratkozott be az Iparrajziskolába. A középiskola elvégzése után aztán mégis kénytelen volt valami pénzkeresésre alkalmasabbnak látszó szakmát is kitanulni: nyomdász lett, később litográfusként dolgozott. A második világháború alatt behívták munkaszolgálatba, ahonnan kalandos úton visszaszökött Budapestre. 1945-ben vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Tanárával, Bernáth Aurél\ú szakmai konfliktusba keveredett, emiatt 1949-ben elhagyta az intézményt. Illusztrátori állást kapott az Állami Lapkiadónál. A festést azonban nem hagyta abba. 1950-ben, az Első Magyar Képzőművészeti Kiállítás résztvevői között már megtalálni a nevét. Ettől az évtől kezdve egészen 1956-ig szinte minden hasonló merítésű, reprezentatív bemutatón jelen volt alkotásaival. 1953-ban majd 1955-ben újra Munkácsy-díjat kapott. így ír erről az időszakról: „Ezek az évek a karrier évei voltak számomra... Tagja lettem a Képzőművészek Szövetségének, titkár'a a szakszervezet festő-szakosztályának: két ízben kaptam Munkácsy-díjat... Zsűritag voltam, vezetőségi tag voltam, operaházi tag voltam... és azt hittem enyém a világ. Azután: 1956. Egy pillanat alatt összeomlott minden ...az eszmék összekavarodtak, az elmúlt esztendőkről kiderült, hogy minden eredményem káprázat volt csupán, ami erény volt, bűn lett, ami bűn volt, erény, mindaz, amit festettem, fabatkát sem ér, az egész szocialista realizmus gúnyosan emlegetett »szocreál« csupán." Az alkotói válságba került művész 1957-ben Párizsba ment tanulmányútra. Azonban ez sem segített. Az is megfordult a fejében, hogy felhagy a festészettel. Azután egyszer csak: „...1959júliusának közepén egy csendéletben valami megmozdult... Valami sikerült, ami eddig még sohasem. Egy új rnsMmtíim. c Pannónia utca nyáron Téli vadászat