Budapest, 2005. (28. évfolyam)

9. szám szeptember - Herczeg Dóra: Tárulj, Sziget!

BUDAPEST SZEPTEMBER 6 Tárulj, Sziget! Szöveg: HERCZEG DÓRA Fotó: SEBESTYÉN LASZLO • Már a hajón megcsapja az embert a Sziget-hangulat, mérik a sört, üvölt a rock a lejátszóból. A fedélzeten a dohányfüst vegyül a folyó illatával. Buda és Pest fényeit bámulva elröppen a húszperces út, amelynek végén egyenesen a fesztivál központjában találjuk magunkat. Szerencsére anélkül, hogy az emberáradatot és néhány tarajos punkot követve tyúklépésben araszoltunk volna a HEV-től a hídig, hogy ott, higgadtan tűrve a tolakodást és sorban állást, újabb fél óra alatt túlessünk a beléptetésen. A hajóra csak karszalaggal lehet beszállni, ami erősen egyszerűsíti a bejutási eljárást. Legfeljebb oldalba löki az embert két izgatott tini lány. - Siessünk, még egy-két számot elcsíphetünk a nagyszínpados produkcióból - így a trendi tinédzser. Mindhiába, hippinek öltözött barátnője hajthatatlan, a világzenei színpadnál akar összefutni a többiekkel, hogy együtt menjenek a Magic Mirrorba, ahol egy ász dj játszik. Az éjszakák a koncertek jegyében teltek, az egyetlen szigetes délutánomon pedig bámészkodtam. Mert a szigetelők többségének fogalma sincs milyen nappal a Sziget. Kora este a koncertekre érkeznek, hajnalig pörögnek egyik színpadtól a másikig, útba ejtve néhány vendéglátóegységet. Naivan azt gondolnánk, kora délután mindenre több idő lesz, de a programerdőben csak eltévedni lehet. A bejárattól betonúton érkezve feltárul a fesztiválra verbuválódott civil falu. Van itt minden: EU-sátor, egészségüggyel és drogosokkal foglalkozó szervezetek, munkaügyi központban hívják fel a figyelmet a munkanélküliségből való kitörési lehetőségekre. Néhány kitelepült szervezet kínálta programon nagyot nézünk, de hát a rohanó világban mégsem csodálkozhatunk, ha valaki a vállalkozásához itt a fesztiválon akarna ismereteket szerezni. - Bár a „szigetelők" többsége nagyon is tájékozott, nem árt, ha képet adunk néhány új dologról is - mondja az egyik gyógyító a reikisátorban. - Itt senki nem akar megtéríteni, de adnak energiát anélkül, hogy nekünk is részt kéne vennünk a hókuszpókuszban - közli az előző napi italozás áldozatának mutatkozó táborozó. - Mit tudom én, hogy használ-e, de, ha igen, akkor estére csak megérzem - teszi hozzá a földön fekve. A gyógyítók türelmesen mosolyognak, az eredmény majd önmagáért beszél. Ha győzködni kezdenék a salgótarjáni fiatalt, talán még elszaladna drogtesztet kitölteni néhány ajándékért. Kábítószer-prevenciós sátrakból több is van, a segítő önkéntesek java a saját bőrén tapasztalta, milyen gyorsan kicsúszhat a talaj az ember lába alól. Ági érdeklődőként ténfereg a Drogstopnál, arra kíváncsi, van-e ismertető az új partidrogokról. Persze nem neki kell, mondja rögtön, de van egy barátnője, akit szeretne meggyőzni, hogy a hétvégéit nem kellene kétes helyekről beszerzett bogyókkal feldobnia: - Biztosan ideges lesz, ha meglátja, mit viszek neki - mondja -, de ha őt nem is tudom ide elrángatni, talán belenéz. Ide is sokan hoznak be kábítószert. Örülök, hogy helyben a segítség. Tavaly szemünk láttára ájult el egy fiú, elvitték a mentők. Elég riasztó látvány volt. Jobb, ha ezt meg sem említi - veti oda a sátor szélénél -, így is biztosan megvan a véleménye az olvasóknak. Azt viszont igen, hogy a rendes fiatalokból még mindig több van. Az Ugyi-Fogyi sátornál ismerkedem meg Ritával. A Kispál-koncert No igen, a Sziget első két napja tényleg a mindent felderíteni vágyó ide-oda rohangászás jegyében telik, majd végre lecsillapszunk, és már nem akarunk mindent görcsösen meghallgatni, amit csak bekarikáztunk a programfüzetben. A Kalandpark így maradt idén is a felderítetlen területek között.